NYOMOZ A TEHETSÉGSZAKKÖR - Nem baj, ha nem vagy átlagos!
2022. december 23. írta: Kultúrnasi

NYOMOZ A TEHETSÉGSZAKKÖR - Nem baj, ha nem vagy átlagos!

WÉBER ANIKÓ: A GONDOLATOLVASÓ

könyvajánló

 

"Az iskola csak iskola. Olyan, mint egy fordított tükör. Majd rájöttök ti is."

/Ecsédi Orsolya - Nyanyacraft/

 Milyenek a mindennapok az iskolában a jó tanulók szemüvegén keresztül? Minden jó tanuló egyben tehetséges is? A tehetség, az eminens lét teher vagy előny? A tehetség kiemel vagy kirekeszt? Az örökös siker vágyának hajszolása karban tart vagy elferdíti a jellemet?

Egy biztos, hogy képességtől függetlenül mindenki vágyik az elfogadásra, a visszacsatolásra, a közösségi létre. Az eminens, a tehetséges, a stréber, a jó képességű gyerekek csak úgy, mint mindenki más, még a pedagógusok is. gondolatolvaso_hivatalos.jpeg

Wéber Anikó legújabb kiskamaszoknak szóló történetének főszereplői hetedik osztályos általános iskolás diákok, Vezér Tamás, Szasza, Regina és Karesz.

Vezér Tamás egy összeszokott közösségbe érkezik, sokadik iskolaváltása után. Az iskolaváltogatások mozgatórugója Tamás édesanyjának teljesítmény-centrikussága. Fia matematika és angol tehetségét dédelgetve mindig egy jobb és jobb iskolát választ számára. Jelenleg az ötödik iskolájába érkezik Tamás. Az újdonsült közegben védtelennek érzi magát, ami érthető is ennyi környezetváltás után.

 „A fejében hallotta anya hangját. […] Mindig azt hajtogatta, hogy mindent csak érte csinál, minden csak azért van, hogy Tamás még jobb tanuló lehessen, és sikeres felnőtt váljon belőle. Tamás már torkig volt ezzel a szöveggel. Nem érdekelte a siker! Nem akart még több díjat. Barátokat akart! Nem a fényes, távoli jövőben, hanem most!”

Tamás első nap egy önmagát bemutató levelet szorongatva érkezik az iskolába, amit az igazgatónő kért tőle. Ám ahelyett, hogy az igazgatónő elvenné a levelet, arra kéri dobja be azt egy dobozba, amit csak Gondolatdoboznak hívnak, ami ki másé lehetne, mint a Gondolatolvasóé, akinek a kilétét homály fedi.

A Gondolatolvasó megfeleltethető egy modernkori Abigélnek is, akinek korsó helyett doboza van. Ahogy Abigél is mindig segíteni igyekezett, úgy a Gondolatolvasó is, hiszen sokszor önmagában a ránk fordított figyelem és meghallgatás is óriási segítség, hát még ha bátorítást is kapunk és válaszokat a kérdéseinkre!

Tamás egyből bekerül a suli tehetséggondozó szakkörébe, ahol egy négyfős csoportban egy nemzetközi matekversenyre készülnek. A három régi barát között Tamás kezdetben kívülálló, hiszen Szasza, Regina és Karesz régóta barátok. Lassacskán kiderül, hogy ki milyen valójában, ki miben jó, mert ugye általában senki nem ért mindenhez és nem is lehet egyaránt mindenben kiváló.

Szasza a kézilabda csapat kapitánya, rendkívül szép lány, és Regina szerint mindenben tehetséges, akinek minden sikerül.

 „A kitűnő tanulók között is vannak különbségek – Regina ezt jól tudta és mindennap érezte. Neki rengeteget kellett tanulnia az ötösért. Szaszának nem.”

Ám azt senki nem látja milyen belső gondolatokkal küzd Szasza is:

 „… az elrontott verseny óta folyton félek, hogy már nem fog menni. Hogy el fogom rontani megint… És ha nem leszek jó tanuló, mi leszek?”

Kareszról egyre többet megtud Tamás, szimpatikusnak találja a fiút. Tetszik neki, hogy Karesz mindig vidám, vicces, rengeteget beszél, színész szeretne lenni, imádja a mozit és a filmeket, nagyon jó irodalomból. Ám neki sem egyszerű az élete.

 „Együtt mentek suliba. Kiderült, hogy Karesz nem is lakik messze tőlük.  Sőt Tamás anyukája még Karesz családját is ismerte, és egyik este elmesélte, hogy Kareszt és a bátyját még kiskorukban elhagyta az apjuk, és állítólag azóta se találkoztak vele. Nem is látták. Sosem hívja fel őket, még a születésnapjukon sem.”

Tamás a rendkívül kreatív, de hallgatag Reginát találja a legrejtélyesebbnek és legfurcsábbnak és egyben foglalkoztatja is a lány.

 „Regina a harmadik diák viszont meg se szólalt. A saját feladatlapja fölé hajolt, sötét, hosszú haja eltakarta az arcát. Tamás csak a furcsa ruháját tudta megnézni, amit mintha Harmione Grangertől kölcsönzött volna. Kockás szoknyát viselt fehér inggel.”

Látjuk és tudjuk jól, hiába jó tanuló valaki vagy bír kiváló képességekkel, ugyanúgy, mint bárki másnak neki is vannak vágyai, álmai és gondjai is, melyek lehetnek családi eredetűek, akár önértékelési problémák, külső, belső tulajdonságokból fakadó kisebbrendűségi komplexusok vagy a külvilág megítéléséből fakadó szekírozások.

A négy jó tanulót egyszer csak hétről hétre támadások érik az iskolában. Bántó üzeneteket firkálnak a szekrényeikre, eltűnik Regina tornacucca, Szasza fülbevalója és Karesz kupája. Megrongálják a csapat technika órán készített projektfeladatát is.

 „Most az egyszer nem ti nyertek, buzgómócsing stréberek!”

Tamásék szeretnének véget vetni a piszkálódásoknak és a bántásoknak, ezért elhatározzák kiderítik, ki áll a támadások mögött. A szombati verseny után titokban bent maradnak az iskolában, az egész hétvégét a kihalt épületben töltik és nyomoznak. Egyúttal a Gondolatolvasó kilétére is szeretne rájönni Tamás.

Hiába intenénk óva és kímélnénk meg a felütést adó kezdeti jó tanáccsal a kétségbe esett diákokat – "Az iskola csak iskola. Olyan, mint egy fordított tükör. Majd rájöttök ti is."  –, tapasztalás útján tanulunk mindannyian és csak visszatekintve az iskolás évekre jövünk rá, mennyi energiát pazaroltunk arra, hogy ne tűnjünk ki, hogy elfedjük az erősségeinket, az érdekességeinket, mert azok a céltáblái lehetnek mások cukkolásainak. Vagy ugyanezen okok miatt éppen másnak mutatkozzunk, mint akik valójában vagyunk.

iskola_kep2.jpg

A könyv bővelkedik a szociális és személyes készségek bemutatásában, avagy a ma oly gyakran használt divatos szófordulattal élve, a soft killekben. Mert hogy manapság a tudás és a tehetség önmagában nem elég. Jól járunk, ha bírunk fejlett empátiával, a felmerülő probléma megoldására koncentráló szemlélettel, a megszerzett tudás továbbadására való képességgel. Előny, ha boldogulunk a könnyed és nyílt kommunikációval, jó csapatjátékosok vagyunk, tudunk felelősséget vállalni. Na és persze sorolhatnánk milyen puha készségek vannak még kreativitás, érzelmi intelligencia, leleményesség, kockázatvállalás képessége. A rossz hír, hogy nincs olyan ember, akiben kivétel nélkül megvan a felsoroltak elegye. A jó hír, hogy nem is szükséges, hiszen az ember társas lény, csapatban kiteljesedik és kiegészíti egyikőjük a másikat.

A suliban töltött hétvége és a nyomozás gondolata egyben izgató és ijesztő is, mely ambivalencia feltételezi, hogy ebbe a kalandba egyedül nem feltétlenül vág bele az ember, na de többen együtt teljesen más a helyzet. Egy kiürült épület, pláne egy nagy intézmény mindig más, mint az élettel teli. Már önmagában rejtélyes, hát még a felderítendő titkokkal egyetemben! Sokkal több mindenre jönnek rá Tamásék, mint amit feltétlenül meg szerettek volna tudni, azonban jól bánnak a megszerzett információkkal. Legyen bármilyen fiatal az ember, bír egyfajta értékítélettel és el tudja dönteni mi a jó és mi a rossz. Ugyanakkor a sikert biztosító rosszat, ami pillanatnyi, vagy akár hosszú távú jót vagy előnyt tud biztosítani, egyből elutasítani nem mindig könnyű.  Egyfelől egy felelősségteljes hozzáállást kíván, másfelől nem elhanyagolható az egymást támogató közös döntés ereje. A gyerekek helyesen döntenek felvállalva a tetteik következményeit is. A nyomozás során fény derül a Gondolatolvasó kilétére is, ami egyet jelen a kíváncsiság szülte rejtély napvilágra kerülésével.

A szerző a titkok leleplezése után sem hagyja útravaló nélkül sem a főhőseit, sem az olvasóit. Történetvezetésével rávilágít fontos értékekre, erényekre. Felhívja a figyelmet arra, hogy mindig van kihez fordulni, csak merni kell kérdezni és bármikor lehet segítséget is kérni. Megtapasztaljuk, hogy mindig van, akihez kapcsolódni lehet és van, aki kapcsolódik. A kapcsolódáshoz meg kell találni a közös érdeklődési területet és értékrendet. Tamásék ezt szerencsésen megtalálják és csapattá kovácsolódnak össze, kiélvezve annak minden előnyét.

Kisiskolás és kamaszkorban sokak számára a legrosszabb dolog a világon, ha valamiben különböznek a többiektől. Légy láthatatlan, állj be a sorba és nem ér bántódás, gondolják sokan. Az évek múlásával, azonban egyre jobban világossá válik, hogy éppen a sajátosságainkból, a jellegzetességeinkből tudunk erősséget kovácsolni és az egyéniségünk vállalásával lehetünk önazonosak. Önmagunk felvállalásával tudunk kapcsolatokat építeni, utat mutatni vagy éppen segíteni másokon. Persze nem vagyunk egyformák, de mindenki képességei és vérmérséklete szerint adjon magának lehetőséget, kihozni magából a legjobb formáját, azaz a valós önmagát!

„Minden, ami most kiemel az átlagból, az később is ki fog. Az lesz a fő erősséged.”

/Ecsédi Orsolya - Nyanyacraft/

Wéber Anikó abszolút hiteles mesélő most is – csak úgy, mint Az osztály vesztese című könyvében, mely szintén egy iskolai színtéren játszódik –, hiszen mint a múltban gyakorló pedagógus a „frontvonalból” szerzett tapasztalataiból táplálkozik. A reális mesélő funkción túl, lényeglátó és lélekelemző képessége most is kiviláglik, nem hiába szólítják meg a könyvei minduntalan a célcsoporton túl a korosztály szülőit, nevelőit, tanítóit egyaránt.

 

Az ifjúsági regény itt megvásárolható.

szerző: Wéber Anikó

cím: Gondolatolvasó

kiadó: Pagony, Abszolút könyvek sorozat (2022.)

oldalszám: 232

ajánlott korosztály: 9-12 év

 

Idézetek: Gondolatolvasó c. könyv részletei

Képek forrása: net

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturnasi.blog.hu/api/trackback/id/tr10018008974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása