AZ IDŐBEN RAGADNI ... Wéber Anikó Örökszerda című regényéről
2021. február 26. írta: Kultúrnasi

AZ IDŐBEN RAGADNI ... Wéber Anikó Örökszerda című regényéről


1_kep_orok_nap_header.jpg

2020. Világjárvány. Bezárkózás. Karantén. Egy kiadó mégis azt mondta, hohó! Ha már nyakunkon a vesztegzár és az ajtókat kitárni tilos, a kiskapukat most lehet igazán használni! A képzelőerő, az alkotói kedv és a kíváncsiság bejárata mindig nyitva áll mindenki előtt. Viszont a fertőzésveszély fennáll, aki az ihletet elkapja menthetetlenül gondolkodni kezd, fantáziájának receptorai működésbe kezdenek és az alkotóvágya lendületre kap. Hogy mégis kinek? Hát mind az olvasónak, mind az írónak!

A Pagony ugyanis a tavaszi karantén idején felkérte szerzőit egy online folytatásos regény megírására, mégpedig úgy, hogy az írók az egyes fejezetek végén több választási lehetőséget kínálva, az olvasók iránymutatását figyelembe véve vitték tovább a történetet.

2_kep_orokszerda_borito_1000px_1.jpgAz egyik ilyen karanténregény Wéber Anikó tollából szökkent szárba olvasói segítségével. A szerző az aktuális állapotokra reflektálva, „szobafogságba” küldte szereplőit, azaz bezárta egy hétköznapba őket, ugyanabba a napba, egy április 13-i szerdába. Az Örökszerda, mely egyben a könyv címe, nem is gondolnánk, mi mindennek válik a szimbólumává, ahogy haladunk előre az időben, vagyis ugyanabban a napban toporgunk újra és újra. Az állandósult szerda egyszerre egyhangúság, unalom, vágyakozás, félelem, kétség, kaland, izgalom, rejtély, remény, lehetőség.

A főszereplő egy 13 éves kamasz fiú, Dávid. A szerző az ő szemszögéből meséli a történetet, de a szomszédlány, a hasonló korú Réka is megszólal minden fejezet végén a naplóján keresztül.

A történet azon túl, hogy a kamaszok lelkivilágába is bepillantást enged, egy izgalmas krimit tár elénk, melyben mindenki gyanús és minden történés gyanakvásra ad okot. Dávidot megannyi kérdés foglalkoztatja és válaszokat szeretne. Először is miért állt meg az idő? Ki akasztotta meg az idő folyását? Na és ki érzékeli egyáltalán, hogy az idő konzerválódott? Kiben lehet bízni? Őszinte egyáltalán bárki?

 "Sokféle maszk van… Az embereken… Előre sosem tudhatod, hogy akivel beszélsz, az igazi arcát mutatja-e.”

Egy zárt világban a lehetőségek korlátozottak. Az ember tehetetlennek érzi magát. Nem látja a kiutat, mintha útvesztőbe került volna. Felszínre törnek a félelmek, kudarcok, melyekkel kénytelen szembe nézni, számot vetni. Így van ezzel Dávid és Réka is. Feszegetik a szerda határait és ezzel együtt saját korlátaikat is.

„Ha maszkot veszek fel, akkor nem tudják, hogy fáj. Ha nem látják az arcomon, mit érzek, akkor észre sem veszik, ha félek vagy elszomorodom. Tettettem, hogy bátor vagyok.”

Álarcot sokan hordanak, és azt sokféleképpen viselik. El lehet rejtőzni mögé. Védelmet nyújt. Sebezhetetlenné válik az ember általa.  És megtévesztésre is kiváló. Kezdetben akár izgalmasnak és rejtelmesnek is mondható. Ám valóban kényelmes? Lehet benne levegőt kapni hosszabb idő elteltével? Nem párásodik be tőle a lélek?

 „Elkezdeni valamit a legizgalmasabb.”

Egyúttal sokszor a legnehezebb is. Levenni a maszkot sem egyszerű. Felfedni valónkat, annak minden gyengeségével együtt rémisztő lehet. Ugyanakkor a kezdet mindig tisztaságot, megújulást is hoz, optimizmusra ad okot.

 

nagyito.jpgA kamaszok nyomozása lendületes és minden fejezet valamilyen fordulatot, csavart tartogat. Végig fennmarad az érdeklődés és a kíváncsiság. A szerző pedig mindeközben a szokásos magas színvonalon, finom érzékenységgel tárja az olvasó elé a kamasz lélek és elme viszonyrendszerét. Ahogy eddigi ifjúsági regényeiben (pl.: Az osztály vesztese, El fogsz tűnni, Zuhanórepülés) most is alászáll a kiskamasz lélek bugyraiba és felszínre hozza, amit ott talál. Felfed olyan gyermeki szorongásokat, ijedelmeket, melyek legtöbbször a szülők, barátok, kortársak elől is rejtve maradnak:

"Sokféle csend van. … Van a rejtőzködés csendje. Elbújok. Senki sem tudhatja, mit gondolok, mert maszkot viselek."

„Van a gyász csendje. Amikor nincs mit mondanom hangosan. Akivel beszélni szeretnék, ahhoz már csak magamban szólhatok. Remélem, meghallja…”

„…de én nem szeretem az emlékeket. Olyan kínosak”

„Van az álmodozás csendje. Amikor másik világba menekülök, és csak ott kiabálok, nevetek, táncolok.”

 

3_kep_megallt_az_ido.jpgArra, hogy milyen boldogok is voltunk adott élethelyzetben sokszor csak utólag jövünk rá, és amikor feleszmélünk, azt az időintervallumot konzerválnánk mindenáron. Ki ne akarta volna már legalább egyszer megállítani az időt? Örökre tartósítani egy adott pillanatot vagy korszakot? Talán a gyerekeket is érte már ilyen felismerés, de a többet látott és tapasztalt felnőtteket biztosan.  Ki ne szeretné néha visszakapni a régmúltból gügyögő, babaillatú gyermekét vagy újra találkozni örökre elvesztett szeretteivel? Ritka az, amikor a jelenben felismerjük, hogy boldogok vagyunk.

Ám az is előfordul, hogy a monotonitásba fulladó ismétlődéseket, a sokszor unalomba, fásultságba vagy fáradtságba hajló időszakokat áhítjuk vissza. Azt a periódust, amikor a lelket már felemészti az ingerszegény egyhangúság. És ambivalens érzésként hasít belénk, hogy annak minden nyűgével együtt mégis visszakövetelnénk azt az életszakaszt is. Elárulhatom, hogy anyukaként és magam is szüleim gyerekeként egészen kivételes élményt kaptam e könyvtől. Tanultam belőle a gyerekemről, magamról és a környezetemről is.  Nagy dózisban megajándékozott a visszaemlékezés hol csodás, hol a szívet fájdalmasan megcsavaró élményével.

Ha egy történet a megszólított korosztályt eléri, mert mindenféle modorosságtól mentes és őszinte, és még a korosztállyal foglalkozó, őket nevelő, tanító felnőttnek is segítőtársául tud szegődni, nem mondhatunk rá mást, mint hogy igazgyöngyre leltünk.

 

Lábjegyzet:

Legközelebb április 13-a 2022-ben esik szerdára, tehát bő egy évünk van felkészülni, ha megállna az idő. Igazán időben szóltam!

 

szerző: Wéber Anikó

cím: Örökszerda

kiadó: Pagony, Abszolút könyvek sorozat (2021.)

oldalszám: 217

ajánlott korosztály: 9-12 év

 

Idézetek: Örökszerda c. könyv részletei

Képek forrása: net

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturnasi.blog.hu/api/trackback/id/tr1216441422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása