2024. december 19. írta: Kultúrnasi

A LÁTHATATLAN FELFEDEZŐ - Miksa téli kalandjai

WÉBER ANIKÓ: AKIT CSAK A FENYŐK LÁTTAK c. könyv

AJÁNLÓ

Wéber Anikó legújabb könyve, egyben a Pagony Kiadó Zseblámpás Könyvek sorozat újdonsült tagja is. A sorozat olyan gyerekeknek nyújt kihívást, majd egy-egy könyv elolvasása igazi élménykincset, akik még nem oly régóta művelik az olvasás művészetét. A nem túl hosszú, nagy betűs történetek önmagukban egy teljes és igazi regényt alkotnak. Aminek az elolvasása lássuk be, szuper kaland és egyúttal csodás teljesítmény lehet az arra elszánt kisiskolásoknak. Az olvasás nem verseny, de igenis lehet önmagunk számára kihívás. Mint minden újonnan szerzett ismeret minél jobb és ügyesebb elsajátítása örömöt ad a művelőjének. A sorozat neve pedig jól eltalált és beszédes, ki ne tudná, hogy mit érdemes még lámpaoltás után is titokban a takaró alatt tovább olvasni? Naná, hogy valami különlegeset, valami izgalmasat, valami kincset!

A szerzőnek tavaly már megjelent egy története a Zseblámpás Könyvek sorozatban, Anna Tükörképföldén címmel, mely gyermekirodalom kategóriában 2024-ben elnyerte a Merítés-díjat (szerk.: A Merítés-díjat a kortárs magyar irodalmat szerető olvasók hozták létre 2014-ben abból a célból, hogy egy, az olvasóközönség véleményét tükröző irodalmi díjat szavazzanak meg az év legkiemelkedőbb magyar művének.)

Az Akit csak a fenyők láttak főszereplője a negyedik osztályos Miksa. Írhatnám, hogy Miksa félénk, visszahúzódó fiú, de lehet, hogy csak a körülmények tették azzá, mint oly sok mindenkit. Ügyetlenkedik a fizikai térben, álmodozó és elvarázsolt természetű, rossz tanulónak elkönyvelt nebuló, aki az iskolában nem érzi jól magát, hiszen heti hét napból ötben negatív megerősítés éri vagy érheti. Ilyenkor dominóelvszerűen alakulhatnak ki az önértékelési és önbizalom problémák, melyeket sokszor kommunikációs nehézségek követnek. Miksa a félelmet és rossz érzést keltő közegből egy biztonságot adó helyre vágyik. Az erdő, a természet neki ilyen. Otthonosan mozog a fák között, szívesen társalog a madarakkal és a mókusokkal. A természetben igazi felfedezőnek képzelheti magát, és ha felfedezne egy új állatfajt, még talán az osztálytársai szemében is nagyot nőne, sőt izgalmasnak tartanák.

Nem feltétlenül csak a fizikai bántás vezet a közösségen belüli elszigetelődéshez, a többszöri gúnyolódás, a másik kinevetése is lehet megalázó. Mindezek hatására bizonytalanná válik a gyerek, inkább nem nyilvánul meg, nem válaszol a tanár kérdéseire, nem szívesen vesz részt közösségi programokon vagy fél megszólalni a suli karácsonyi műsorában neki osztott szerepben. Hiszen ezek mind olyan helyzetek, melyekben kényelmetlenül érzi magát, ahol kinevethetik, tehát számára veszélyes terep. Persze mondhatnánk, hogy ugyan már! Vértezze fel magát mindenki, legyen erős, az élet nehéz, farkastörvények uralkodnak. Ám nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. Hogy nehezebb helyzetben vannak az érzékeny gyerekek? Látszólag biztosan. De az is bizonyos, hogy a nagyszájút vagy a magabiztosnak tűnőt is ugyanúgy meghorzsolják a bántások és a sértések, mint a bátortalant. Csak mindenkinek más az eszköztára és mindenki máshogy használja azt és az őt ért sérelmeket is másképp dolgozza fel.

A könyv alaptörténetét a kisvárosi suli fennmaradásának bizonytalansága adja. Az iskola nagyszabású karácsonyi műsort szervez valamennyi tanulója és pedagógusa részvételével, remélve, hogy a sok látogató és jövőbeli támogató segítségével elérik, hogy elkerülhető legyen az intézmény bezárása. Miksa számára viszont kihívás mindenki előtt megszólalni a próbán, ezért piszkálják is az osztálytársai és a felsőbbévesek. A fiú bedühödik, tehetetlenségében belerúg a díszletekbe és tönkre teszi a próbát, ahonnan pedig egyenes út vezet az igazgatói irodába.

Ahol kiderül, hogy nem egy veszedelmes helyre érkezett Miksa és nemcsak magára számíthat. Az igazgatói irodában lakik kis barátja Keksz, a törpenyúl és az igazgató is segíteni szeretne, büntetés helyett a megoldást keresi Miksa számára. Az igazgatón kívül a fiú osztályfőnöke, Ilona néni is mindig szeretettel közelít felé, de persze mindenkinek, főleg egy gyereknek, a kortársai figyelme és barátsága lenne a legfontosabb. Miksa tehát egyedül érzi magát és alapvetően magányos és úgy érzi, nem érti meg őt senki, sokszor fél és szívesen lenne legtöbbször láthatatlan. Amire, talán lehetősége is adódik. Bálint bácsi, az igazgató felmenti Miksát a karácsonyi műsor következő napi próbája alól és felvillantja egy varázslat lehetőségét, amivel láthatatlanná válhat annak alkalmazója.

Miksa kipróbálja a varázslatot, és láss csodát, tényleg láthatatlan lesz. Kezdetben nagyon élvezi a láthatatlanság adta kiváltságokat: nem kell tartania attól, hogy felszólítják a tanár, kisétálhat a teremből a tanóra alatt, lecsúszhat a lépcsőkorláton és hasonló mókákat próbálhat ki, de mikor igazi az öröm, és a csínytevés izgalma mikor bizsergető? Hát persze, hogy akkor, ha megoszthatjuk valakivel. Miksa kezdi kényelmetlenül érezni magát ebben az új élethelyzetben is, hiszen a láthatatlanság is egyfajta elszigetelődés, ami igencsak hasonlít az eddigi életéhez, csak hogy ez még rémisztőbb, mert tényleg senkihez nem fordulhat jó szóért, tanácsért, segítségért.

"Mindegyikünknek van egy belső hangja - magyarázta Bálint bácsi. - Ha jól figyelünk, meghalljuk magunkban. Amikor egyedül kell megoldanunk valamit, segít nekünk. Így meg akkor sem vagyunk magányosak, ha épp nincs mellettünk senki."

Amikor úgy néz ki dugába dőlhet a közösség terve az iskola megmentésére és veszély fenyegeti a karácsonyi műsort, Miksa tanácstalan. Túl kicsinek érzi magát, aki nem elég erős és ügyes, hogy megállítsa a közeledő vészt és megoldja egyedül a problémát. Ám bármily lehetetlennek is tűnik a küldetés, az újdonsült léthelyzet adja a fogódzókat és a segítséget számára: „Mióta Miksa láthatatlan lett, nagyon sok mindent észrevett. Olyasmit is, ami mindenki más figyelmét elkerülte.” A megoldásban a fiú segítségére, tehát kiélezett figyelme siet és az ötletei egyúttal bátorsággal is felruházzák. Ha mi magunk hiszünk a tetteink erejében, az felér egy igazi varázslattal. Így, ha lehetetlennek is tűnik egy nemes, de nagy feladat véghezvitele, de van merszünk belefogni és tesszük, amit jónak látunk, és ahogy tudjuk, az gyakran követésre sarkall másokat is.

A történet karácsony előtt játszódik, ami remek időbeli keret, hiszen a szeretet ünnepe egyúttal sokak számára a csodák ideje is lehet. A könyv helyszínére is vélhetően többen szívesen ellátogatnának. Egy idilli településnek tűnik, melynek már a neve is beszédes, Fényeskő. Az iskola, Miksa kedvelt fáival, növényeivel körbeölelt és kisállataival észrevétlenül védett épület lehet, a neve is erről árulkodik, Zöld Lomb Általános Iskola. Érdemes szót ejteni Bálint bácsi irodájáról is, amely nem egy szokásos főnöki, hivatali helyiség, hanem kincseskamrához hasonlatos csodazug. Aminek először is van egy élő lakója, Keksz nyuszi, másodsorban pedig tele van mindenféle érdekességgel. A Naprendszer bolygói és csillagok lógnak a plafonról, pillangók, csigaházak, kagylók, mikroszkópok és egyéb érdekes eszközök, na és persze izgalmat ígérő könyvek telítik a polcokat. A varázslatos környezet óvó, támogató védőhálónak tűnik, mely az emberi tényezővel teljesedik ki. Az igazgató diákközpontú személyisége - szívünk szerint minden oktatási intézmény ilyen vezetőért kiáltana - egy újabb csodafaktor Miksa sztorijában.

A szerző, eddigi regényeihez hasonlóan a gyermeki lét valós problémáit boncolgatja, és az ismerős wéberanikós szeretetnyelvén és lényeglátós megoldóképleteivel megbízhatóan gondoskodik azok alapos körbejárásáról, a lehetséges ok-okozati összefüggések feltárásáról és a kialakult zűr/feszültség feloldásáról. Észrevétlenül mindig eléri azt is, hogy a könyveinek bizalmat szavazók, ha a történet menete közben felvillantott nehézségek vagy a szereplők ballépései során el is bizonytalanodnának, annak végére érve újra nyitott szívű, a másikban bízni tudó és a jót felfedezni bíró és vágyó olvasók maradjanak.

„Igazából akkor is figyelnek és vigyáznak ránk, amikor azt hisszük láthatatlanok vagyunk.”