VIG BALÁZS: TODÓ KITÁLAL A SPORTRÓL nem csak győzteseknek c. könyv
Todó nagyon szerethető figura. Egy érzékeny kisfiú, akit nagy igazságérzete az átlagosnál több éles helyzetbe sodor. Barátokra, elfogadásra, odafigyelésre vágyik. Közben ráeszmél a beilleszkedés nehézségeire, a saját kis világa visszásságaira, mely csodás leképezése felnőtt játszóterünknek. Csak míg mi felnőtt fejjel, jó esetben felvértezve játsszuk napi játszmáinkat, addig egy gyerek legtöbbször magára marad a gyerekkor sokszor kegyetlen próbatételeivel. Ki így, ki úgy veszi az akadályokat.
Todó az ovis lét mindennapjainak kiteregetése után*, a megszokott pazar őszinteséggel tárta elénk a suli alsós éveinek megpróbáltatásait**, csak úgy, mint a megfelelő sport kiválasztásának nehézségeit***. Mindhárom történettel jól megnevettetve olvasóit.
Todó a harmadik könyvben az igazi kedvenc sportra áhítozik. Kipróbálja a karatét, úszást, a focit és kisebb-nagyobb buktatóba ütközik, ami elkeseredésre adhat okot és számos kérdést is felvet.
Mi a megfelelő sport? Mindenkinek lesz egy kedvenc sportága, amiben a legjobb lehet? Vagy az a jó, ha sokoldalú az ember és mindenben legalább elég jó tud lenni? A sokadik kipróbált sport után van még remény? Mindenki számára van megfelelő sportág?
A sport győzelem és aranyérem nélkül is rengeteget adhat. Közösségi létet, egészséget, rendszeretetet, küzdeni tudást. Egy klassz játszóterezés, rohangálás az udvaron, bringázás a barátokkal, fára mászás, foci a réten … észre se veszi a gyerkőc és folyamatosan sportol. Lehet, hogy egyszer majd lesz kedvenc sportága vagy lehet, hogy nem, de ha a mozgás örömét elsajátította, már gazdagabb lett.
Todó a legigazibb, kedvenc sportág keresése közbeni kudarcokon felülemelkedve végül elfogadja, hogy vannak annál fontosabb dolgok is, mint valamelyik sportban a legkiválóbbnak lenni, például igaz barátot szerezni.
A legjobb hír pedig az, hogy történjék bármi, ha igazán szerencsések vagyunk, mindig támaszkodhatunk valakire, akivel a soha meg nem szakadó kötelék akkor is terelget, véd és figyelmeztet, ha távol vagyunk egymástól. Persze, hogy hallgatunk-e a belső hangokra vagy sem, az más kérdés. Todó is mérlegelt a kissé veszélyes dombról való bicós leszáguldása előtt:
"A domb legeslegtetején csilingelést hallottam a fejemben, ami nem akart abbamaradni. Anyu csilingelt. Szerintem van egy harmadik szeme, ami akkor is lát, amikor nem rám néz. Talán láthatatlan huzalokkal vagyunk összekötve, amik jelzik, ha valami rosszat csinálok, vagy bajba keveredek (mondjuk ez a kettő néha eléggé összefügg egymással)."
A Todó sorozat kötetei:
*Todó kitálal az oviról nem csak óvodásoknak
**Todó kitálal a suliról nem csak alsósoknak
***Todó kitálal a sportról nem csak győzteseknek
Az Országgyűlés 2017-ben minden év szeptemberének utolsó péntekét a Magyar Diáksport Napjává nyilvánította. 2020/2021. tanévtől hivatalosan is bekerült a tanév rendjébe tematikus napként a Magyar Diáksport Napja, mely idén szeptember 25-ére esik.
