"...a mesélés az együttlét szinonimája, s egyben az összetartozás záloga. A közösen megélt pillanatok és átmesélt történetek teszik otthonná a házat, családdá az emberek egy csoportját." /Nyulász Péter/

Hatással vannak ránk, személyiségünkre, kapcsolatainkra, akár munkánkra mesélős, felolvasós emlékeink? Volt, van és lesz mit átörökíteni felnőtt létünkbe a réginek tűnő meséink birodalmából?
A gyerekkori mesék, történetek erejéről, netán annak hiányáról, az olvasás és az olvasóvá nevelés fontosságáról kérdezek családosokat, családalapítás előtt állókat, friss gyakorló szülőket vagy éppen már nagyszülőket.

Kovács Balázs a gödöllői Művészetek Háza (MUZA) ügyvezetője immár 14 éve, de már az azt megelőző években is élete része volt a kulturális központ. Balázs Debrecenből származik, a Budapest Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett ütőhangszeres művészként és tanárként. Gödöllőn telepedett le, 24. éve gödöllői lakos. Balázs olyan emberré vált, aki tudja és érti, hogy „A kultúra nem bagatell. A kultúra az anyatej. A kultúra nem legyező. A kultúra a levegő.” Ennek szellemében pedig csapata segítségével városa és a térség sokszínű, pörgős kulturális életének lenyűgöző karmestere. /Idézet: Müller Péter Sziámi: Tézisek a kultúráról c. vers/ 

Olyan idézetet hoztam Neked kezdésként, ami passzol a családi élethelyzetedhez, hiszen gyakorló apuka vagy.

"Olvassunk neki, ameddig csak szeretné!... Ezeknek a készségeknek a kialakulását nem lehet siettetni! Ezek az összebújós olvasások pedig nemcsak az olvasóvá nevelés legjobb útjai, hanem az érzelmi megerősítés, az érzelmi biztonság megadásának nagyszerű lehetőségei, az együttes élmény alkalmai. Mindenkit csak rábeszélni szeretnék, hogy kövesse ezt az utat, akár a gyerek tíz-tizenkét éves koráig!" /Vekerdy Tamás/

Hogyan gondolkodsz Vekerdy Tamás gondolatairól? Fontosnak tartod az olvasóvá nevelést?

Feleségem nagyon szereti Vekerdy Tamást, sűrűn lapozgatja a könyveit. Sok mindent persze ösztönből csinálunk. Amikor esténként otthon vagyok, legtöbbször én mesélek a kisfiamnak.

„Majd meglátod meg fogsz változni, ha megszületik a gyereked!” - mondták a haverok, családtagok. Ám az az igazság, hogy a változás már előbb jött. Nem tudatosan váltam apává, de gondolom ezzel a legtöbben így vagyunk. Kisfiam még pocaklakó volt, amikor elkezdődött az érzelmi és szellemi átalakulás. Már ekkor késztetést éreztem a fiammal való beszélgetésre. Simogattam az anyukája hasát, meséltem, énekeltem neki. Ez utóbbi kijelentésem furcsán hathat, de a zenei szakközépiskola és a zeneművészeti felvételije miatt nagyon színes a népdal repertoárom. Sok kitalált mesét is mondtam és mondok, olyanokat is, melyekben kisfiam, Zente is szerepel. És hogy a kérdésre is válaszoljak, igen az olvasóvá nevelés roppant fontos. Már most érezzük a hatását. Amikor a fiam azt mondja „Apa most én mesélek Neked!”, úgy érzem már valamit jól csináltam. Hozza a könyvét, lapozgatja és a képek segítségével mondja és mondja, én meg élvezettel hallgatom és csodálom a szókincsét.

Ezek szerint az esti mese a napi rutin része Nálatok. Mi volt a legutóbbi mese?

Igen a mesélés kihagyhatatlan szertartás esténként. Feleségem és én is mesélünk. Vannak közös esti altatások mesékkel, de szükség van a csak anyás és csak apás mesélős estékre is. A legutóbbi mesekönyvek Boribon születésnapja, Boribon beteg és Boribon és a hét Lufi voltak. (szerk.: a mesék szerzője Marék Veronika)

a képen: Kovács Balázs és családja

Gyermeked születésekor újra előtérbe kerültek az életedben a mesék, történetek? A legtöbb embernél így alakul, szülővé válik és ha szerencsés, mert van hozott öröksége, van mit feleleveníteni. Régi családi mintát követsz apukaként? Saját gyerekkorodnak is állandó velejárói voltak a mesék?

Meséltek-e a szüleim? Igen, biztos, hogy meséltek, de nincsenek éles emlékképeim. Hat vagy hét éves lehettem, amikor elváltak a szüleim és a válást megelőző évekre a megromlott viszony rányomta a bélyegét. Viszont rengeteg könyvünk volt, köztük számos mesekönyv és nagyon sok diafilmünk. Tehát biztos meséltek nekem. A térbeli mesekönyveimre kifejezetten emlékszem, például amikor a Jancsi és Juliskában a boszorkányt lapáton lehetett betolni a kemencébe. A nagyszüleim és a 104 éves Dédikém meséi jobban bennem élnek. Érdekesség, hogy a Dédi egyébként Csokonai oldalági leszármazottja volt. Egyik nagyapámnak német és francia mesetárháza volt, ezeket fordította le nekem. Másik nagypapám sosem olvasott meséket, kétkezi ember volt, ő rengeteget mesélt a háborúról, a saját életről.

Munkád révén jócskán kapcsolatba kerülsz a gyermek- és ifjúsági programokkal is, hiszen egy városi befogadó színházat és kulturális központot működtetsz, mely a település határain túl élőket, a térséget is bőven kiszolgálja. Hogy látod, az évek során változott a gyermekprogramokhoz való hozzáállásod? Szülőként másként állsz ahhoz, hogy milyen gyermekprogramok kerüljenek műsorra?

Nem, gyerektelenül is úgy tekintettem a munkámnak erre a részére, mint most szülőként. Egyrészt nem magamnak és a családnak hozok programokat, hanem a közönségnek, másrészt pedagógus is vagyok, 14 évig tanítottam. Ha sokáig gyerekekkel foglalkozik az ember, tudja minek örülnek, mi köti le, mi untatja a végletekig őket. Továbbá biztosra megyek, hiszen a gyermek- és ifjúsági programok koordinátora egy három gyerekes családanya nálunk a MUZÁ-ban. Ami változott, hogy most már több előadást látok, mert sokszor beülünk a fiammal a színházba. Nagyon pici korától élvezettel hallgatta és nézte a gyerekdarabokat. Most már 4 és fél éves és teljesen leköti egy 90 perces előadás. Mondhatjuk erre, hogy túl korán kezdtük, de ha van rá befogadó készség, szerintem nincs olyan, hogy elsietett kulturális nevelés.

Visszakanyarodva a gyerekelőadásokra, vallom, hogy a gyerekeknek ugyanolyan igényes programokat kell kínálnunk, mint a felnőtteknek, talán még igényesebbet is.

Ezzel mélyen egyetértek és Csukás István gondolataival erősítem meg szavaidat.
„Miért kell írni a gyerekeknek? … Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá. Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét. És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.”  A gondolatot a színházra lefordítva Csukás hozzáfűzte: „játszani a felnőtteknek jól, a gyerekeknek pedig még jobban kell.”

Folytatva az előző gondolatmenetet mennyire tervezel hosszú távra egy gyermekelőadás megszervezésekor, azaz tekintesz-e befektetésként egy adott programra? Gondolok itt arra, hogy a minőségi gyermek- és ifjúsági kulturális programok bevonják a szülőket is. Ezáltal a szülők potenciális felnőtt látogatók is lesznek, nem beszélve arról, hogy a gyermekek kulturális neveléséhez nagyban hozzájárultok, tehát jó eséllyel részt vállaltok városotok és a térség új felnőtt kultúrafogyasztóinak kinevelésében is.

Igen, erre nagyon figyelünk, de ez ennél jóval összetettebb kérdéskör. Azon felül, hogy törekszünk a minőségre, minden programot el is kell tudnunk adni és azokat elérhető áron kell kínálnunk. Rentábilitásra törekszünk mind anyagi szempontból, hogy legyen miből újabb és újabb előadásokat kínálni a közönségnek, mind a minőség szempontjából, hiszen egyik legfőbb célunk, hogy szórakoztassunk, de mindenekelőtt az, hogy értéket közvetítsünk. Ebben segítségünkre van a Emberi Erőforrások Minisztériumának Lázár Ervin programja is, mely valamennyi általános iskolás tanuló számára lehetővé teszi, hogy évente egyszer eljuthasson kulturális intézményekbe, akár színházi, tánc- vagy cirkuszi előadásra. Ám attól, hogy az ovisoknak és általános iskolásoknak kulturális élményeket kínálunk, nem dőlhetünk hátra, tovább kell kísérni a középiskolásokat és fiatalokat és segíteni őket a kulturális programok közötti tájékozódásban is. És itt jön a problémánk, hogy elsősorban a család, majd az általános iskola révén jönnek hozzánk a gyerekek, viszont már a középiskolás évek alatt is, de főleg utána elveszítjük őket. Persze sokszor nem is könnyű érdekeltté tenni a kamaszokat. A Lázár Ervin program mintájára indult az egyetemistákra fókuszáló Csontváry-programhoz is csatlakoztunk helyi szinten, a Szent István Egyetemmel (SZIE) együttműködésben. A SZIE hallgatóinak olyan kulturális programokat kívánunk biztosítani jelképes áron, melyekhez önszántukból akár érdeklődés hiánya, akár anyagi okok miatt nem jutnának hozzá.

Az összképhez azt is látni kell, hogy mi befogadószínház vagyunk, ráadásul olyan kulturális központ, akinek nemcsak Gödöllő, hanem az egész térség igényét ki kell elégíteni. Nagyon nehéz jó gyermek- és ifjúsági darabokat találni és azokat vidékre hozni, egy idő után el is fogynak a minőségi előadások. A Csukás István-díj például egy kiváló kezdeményezés volt, úgy tudom sajnos elhalt. (szerk.:  A gyerekeknek szóló darabok elismerésére létrehozott díj lényege az volt, hogy a nyertes pályaműveket színpadra vigyék.)

Összességében a gyermek- és ifjúsági kulturális programszervezés egy olyan terület, ahol folyamatos megújulásra van szükség és nekünk is van még mit fejleszteni e téren.

 a képen: Kovács Balázs kisfiával és Kultúrnasi (Bihari Réka)

Térjünk vissza a kezdetekhez! Szerettél olvasni gyerekkorodban? Volt kedvenc meséd, könyved, mesehősöd vagy mesefigurád?

Inkább hallgatni, mint olvasni szerettem a történeteket gyerekkoromban. Persze voltak az én időmben is kötelező olvasmányok, olvastam is egyet-kettőt. Ám a zömét nagyobb lányok felolvasásában hallgattam meg. Üzletet kötöttem ugyanis. Csokoládé, banán, gumicukor volt a cserealap. A lányokat tehát elláttam finomságokkal, ők pedig szívesen olvastak nekem. Szerintem ebből mindenki profitált és jól járt.

Mesehősök? Nagyon kedveltem Micimackót, néztem és olvasgattam a Futrinka utca, Mazsola és Tádé és Mekk Elek meséket, na és Kisvakond is nagy kedvencem volt, csak úgy, mint a kisfiamnak.

A munkámból kifolyólag egyébként ma nagyon sokat olvasok, cikkeket, szaklapokat, rengeteg levelet, de a könyvekre sajnos kevesebb időm van, mint szeretném.

Szoktál könyvet ajándékozni? Akár gyermek- és ifjúsági, akár felnőtteknek szóló irodalmat? Ha igen, kit leptél meg legutóbb és mivel?

Feleségemet nemrég megajándékoztam Az utas és a holdvilág. c. könyvvel. Nagyon szeretem Szerb Antalnak ezt az írását és most csodás kiadásban jelent meg a Librinél.

Gödöllőn a MUZA is helyet adott egy Poket zsebkönyv automatának. Vásároltál már belőle? Olvastál már Poket-et? Tetszik az ötlet és a kivitelezés?

Remek ötlet az irodalom zsebkönyvek formájában történő népszerűsítése. Az ötletgazdával, Vecsei H. Miklóssal még a Poket indulásakor beszélgettünk és jeleztem, hogy örömmel adnánk helyet mi is egy automatának. Elsőként a kedvencemet, Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok c. könyvét vettem meg a MUZÁ-ban kihelyezett automatából magamnak. Nagyon fontos a zsebre tehető és minőségi irodalmat rejtő Poketek üzenete. Jó a fogadtatása nálunk is. Nagy sikere volt eddig, a vásárlás csak azért csappant meg az utóbbi időben, mert az épületen belül található az automata és a koronavírus miatt kulturális intézményként mi is zárva tartottunk. (Szerk.: A veszélyhelyzet újbóli elrendelésével a MUZA is újra bezárt november 11-től.)

Ajánlanál egy mesét vagy mesekönyvet a szülőtársaidnak?  

Nem konkrét könyvet ajánlok, inkább jó tanáccsal szolgálok, ha szabad ilyet. Azt üzenem, hogy ne felejtsék el elővenni, kölcsönkérni vagy megvásárolni a régi mesekönyveket és felidézni a megporosodott történeteket és ezt a csomagot is adják át a gyerekeiknek. Fontos útravaló a nagyszüleinktől örökölt mesék és családi históriák összessége is. Annak ellenére, hogy egy felgyorsult világban élünk, teremtsünk időt a múltidézésre! Szagoljunk bele a könyvekbe néha, érezzük az illatát, vegyük elő a régi diavetítőt és diafilmeket is!

Persze mindezek mellett kell a kortárs is és a könyvek mellett a minél több közös, bármilyen társas együttlét. Nagyon fontos a fizikai kapcsolat, az ölelés, közös játékok, birkózás, sportok.

Az a szülő, aki rendszeresen olvas a gyerekének és saját időt teremt maguknak, meghitt, bizalmas kapcsolatot tudhat magáénak a gyerkőccel. Aki gyerekkorban sok mesét és történetet hall otthon, miután kirepül a fészekből jobban fogja értékelni a családi biztonságot, stabilabb értékrenddel bír majd. Az a gyerek, akinek mindez kimaradt, kevesebb muníciót kap az élethez, és amikor egyedül elindul a hosszú útjára, az ő csomagjában kevesebb lesz. 

Mit szólnál egy mesés játékhoz? Játszanál velem? Téma: gyerekkorunk meséi, kötelező olvasmányai. Mondok egy szót, nevet, kifejezést és ami először eszedbe jut róla mondd!

• Szegény Dzsoni – és Árnika, most akartuk elhozni az Operettszínházból
• Bodrogi Gyula – Süsü hangja
• A kis gyufaárus lány – egy szép régi mese, talán Andersen meséje, műsoron van nálunk az Urbán Verbunk - Gödöllő Táncegyüttes előadásában
• Rumini – az Inversedance Társulat előadásában most játszották nálunk
• einstandolás – a Grund, PUF
• Kukori – Kotkoda, tojásból lesz a csoda! (szerk.: a megfejtés énekelve hangzott el)
• gyémánt félkrajcár – Török császár add vissza a fél krajcáromat!
• „A kankalin sötétben virágzik.” – (szerk. kicsi segítségnyújtás: a leghíresebb mesebeli fagyiárustól hallhattuk) Bagaméri! A Fórum Színház most szeretné műsorra tűzni, a MUZA pedig koprodukciós partner lenne. A szerző, Csukás István még életében engedélyt adott a zenés feldolgozásra.

Szeretnék én is egy könyvet ajánlani Neked és családodnak, Csoda és Kósza kalandjait Czigány Zoltántól. A mesék egy Gödöllő melletti tanyán élő két lóról, Csodalóról és Kószálóról szólnak. Nem szokványos, sajátos humorú történetek, tele nyelvi humorral, kiváló illusztrációkkal. A könyvből szóló idézetet pedig ízlelgesd és fogadd meg, mert hiszem, hogy kedv a lelke mindennek!

"Azt mondom - mondta Csoda -, hogy csak egy dolog nem öregszik meg az emberben, a kedve. És hogyha van kedvünk valamihez, akkor olyan, mintha megint fiatalok lennénk, és visszafelé járna a Big Ben." /Czigány Zoltán: Csoda és Kósza kalandjai/

Köszönöm, el fogjuk olvasni! Hallottam már róla, mert az Örkény Színház előadásában, Mácsai Pál rendezésében ebből a meséből készült gyermek- és ifjúsági előadás is járt már Gödöllőn. 

Zárásként üzensz valamit a leendő és gyakorló apukáknak az olvasás kapcsán?

Akarod, hogy a barátod legyen a saját fiad? Akkor mesélj neki sokat! Minden egyes mesével, amit a gyerekednek elmesélsz, erősebb és mélyebb lesz a kapcsolatotok.

Köszönöm ezt a meghitt hangulatú olvasós beszélgetést!

A mese legyen Veled és Családoddal!

fotók: Fehér Andrea

A fotók Gödöllőn készültek 2020. október 9-én.