Május 15-én tartjuk a kislányom névnapját. Pár éve a névnap környékén esett, hogy egyszerre két szülőnek is okosnak vélt tanácsokat osztogattam. Tanácsot kértek, hogy gyermekükkel hogyan lehetne jobb a kapcsolatuk. Egyik esetben sem azért, kérdeztek, mert nagy a baj, egyszerűen gondos szülők révén csak jobbító szándék vezérelte őket. Én is pusztán "jobbító" célzattal okoskodtam. Majd eszméltem, hogy olyan tanácsokat tudok adni, mely az én személyiségemet és az én gyermekem lelkületét képezik le, tehát minden receptem sajátos, egyedi és ránk szabott. Továbbá a szerepem egy ilyen beszélgetésben a "probléma" meghallgatása lehet, semmiképpen nem annak orvoslása.

Egyúttal arra is rájöttem, hogy ajánlott receptemet miért ne alkalmazhatnám én magam ott, ahol mertem remélni, hogy hatni fog, tehát a személyes szülő-gyerek kapcsolatunkban.
A szeretet normális esetben nyilvánvaló a szülő-gyerek között. Néha úgy gondoljuk, hogy az megrendíthetetlen, állandóan jelen van és magától is éldegél minden ápolgatás nélkül. Holott e téren is, mint az élet minden területén folyamatosan szükség van a pozitív megerősítésre. Áhítozik rá a diák, a pedagógus, a férj, a feleség, a vezető, a beosztott, a barát, a barátnő, a politikus és még hosszan sorolhatnám. Na és mindenki közül a legjobban a gyerek vágyik a folyamatos szeretetre, figyelemre, elsősorban a szüleitől.

Visszakanyarodva a névnaphoz, úgy gondoltam összekötöm a gyereknappal és egy nagy dózisú szeretet-figyelem kampányt indítok, mert azt mindig mindenki megérdemli. Nyolcévesem tőlem meg pláne, hiába jó és legtöbbször kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Mindennap egy gondosan kiválasztott vers, mese, szövegrészlet várta este a szobájában, szépnek gondolt keretbe foglalva, személyes üzenettel apától, anyától.

A hatás leírhatatlan volt. Első este a legintenzívebb, de minden este a legnagyobb hála sugárzott a lányom szeméből. Mindig elolvasta magában, majd elolvastuk együtt a mesét vagy verset. A célzottan apásat apával külön is. Volt olyan este, amikor minden kis kézzel írt személyes üzenetet is egyesével fel kellett olvasnom. Május utolsó vasárnapján lezárult a keretbe foglalt történet/vers folyam, mely várható volt, mert minden üzenet a történettel együtt egyrészt egy visszaszámlálás volt gyereknapig, másrészt válogatott tömör szeretetbomba szavakba foglalva.

Mindennap rendezgeti lányom a lapokat, osztályozza, melyik vers/történet a legjobb. Összefűzzük és emlék lesz egy adott korszakból, nem mellesleg egy magyar kortárs gyermekirodalmi összefoglaló (egy kakukktojással), bár amilyen gazdag a hazai kortárs gyermekirodalmunk, annak is csak egy szelete. Szempont volt, hogy ismeretlen szövegeket keressek számára, holott Kicsibácsi, Kicsinéni, a Titoktündér, Todó, a Kacagányok, a Kacabajkák, Mikkamakkáék vagy a legnagyobb csokoládérajongó, azaz Gombóc Artúr és még sokan mások is tudtak volna tanulságos történetekkel szolgálni.

Szellemi, lelki feltöltődés volt a cél, de néha becsúszott egy-két tárgyi ajándék is. Egy epres történettől vétek lett volna megvonni egy régóta tartogatott cuki epres pólót, vagy a Papa könyve szövegrészlettől a Két Lotti-t gyereknapra. A történeteknek mindig céljuk volt, hol megnevettettek, hol elgondolkodtattak. Volt szomorú, érzékenyítő, vicces, apás, anyás.

A nagy szeretethullámok közepette még olyan olykor az orr alatt elpusmogott, senki által nem hallott, de most bevallott elszólásokra is fény derült, hogy mégsem vagyok csúnya, gonosz anya, aki nem engedi meg, hogy a két megbontott fogkrém mellett megkezdjünk egy harmadikat is. Hogyan másként szummázhatnám ezt a figyelem-szeretet kampányt, mint gyümölcsöző befektetésként?

Bár a lányomnak válogattam, a történetek mégis mindenkinek, sokakhoz szólnak, érdemes szemezgetni közülük! Hatalmas segítségemre volt az Írócimborák oldal (http://irocimborak.blogspot.com/), remek írások tárháza, kisebbnek, közepesnek, nagyobbnak és ifjúságnak szóló írások is találhatóak ott.

Adjunk, adjunk és adjunk! Mosolyt, figyelmet, ölelést, puszit, kacagást, bármit, csak szívből jöjjön! A kölcsönhatás garantált!

Zárásként visszakanyarodva a címhez a talpsimogatás még mindig minden napszakban kedvelt élvezeti cikk nálunk, de régebben a reggeli ébresztés elmaradhatatlan kelléke is volt. Visszagondolva, nem tudom mikor, de elmaradt a rituáléból. Alig várom a reggelt, hogy egy 40-es kamasztalpat cirógatva a kisgyerekkor egy darabját visszacsempésszem az életünkbe.