DR. URBÁN ANNA GYÜLEKEZETI TAG ÉS ÖNKÉNTES SEGÍTŐ 

Nógrád megyében, egy kis faluban – Béren – nőtt fel, de a középiskola óta a fővárosban él. Ha Budapesthez is kötik a hétköznapok, lélekben mindig kétlaki marad. Ahányszor hazautazik a családjához, elfogja a sajátos „otthonról haza” érzés. Hálás az evangélikus örökségéért, törekszik ennek ápolására, gazdagítására.

Mióta vagy tagja a Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Gyülekezetnek? Aktívnak mondható a gyülekezeti élet?

Egy többségében evangélikus kis faluban nőttem fel, a családom ma is a Béri Evangélikus Gyülekezet tagja. Gyerekként természetes volt számomra, hogy ebbe a közösségbe tartozom. A hittanórák, majd kamaszként a konfirmációra készülés része volt a mindennapjaimnak.  A középiskola után eltávolodtam a közösségtől, sok más kérdés nagyobb hangsúlyt kapott annál az igénynél, hogy egy gyülekezet keretei között gyakoroljam a hitem. A fiatal felnőtt korba érvén született meg bennem a felismerés és elhívás, hogy ezen változtatni szeretnék, mert vágyom egy építő és megtartó közösségbe tartozni.

Magától értetődő volt, hogy az otthonomhoz közel kerestem egy gyülekezetet. 2017 tavaszán vettem részt először egy istentiszteleten a gyülekezetben, és az első perctől fogva szeretettel, bizalommal és elfogadással találkoztam. Ez a mai napig nem változott.

Igen, a gyülekezeti életünk aktívnak mondható. A hitünk közösségi megélése, gyakorlása, az istentiszteletek mellett számos formában és alkalommal tudunk egymással találkozni. Ezen a már két éve tartó, koronavírus miatti korlátozások sem változtattak, sőt egyre jobban kiviláglott és felértékelődött a közösségünk ereje, és ennek áldása az életünkre. 

Részt veszel a gyülekezet életében, időt szánsz a közösségre, a segítségnyújtás több formáját is gyakorlod. Pontosan milyen feladatokat látsz el?

Érdemes megemlíteni, hogy a gyülekezetben a testvérek által végzett, számtalan formában megnyilvánuló segítség önkéntes tevékenységnek tekinthető, de véleményem szerint több annál. Az önkéntesség meghatározó sajátossága, hogy nem jár érte pénzbeli ellentételezés, az önkéntes „jutalma” a segítségnyújtás, önzetlen cselekedet feletti jó érzés.

Ezt mi is megtapasztaljuk, de a gyülekezet életébe való aktív becsatlakozás, a lehetőségeinkhez, készségeinkhez mért segítség egy, az előbb említett „nyereségen” felül a hitünk alapját képező, legnagyobb jutalmat is ígéri.

Számtalan testvérünk áldoz az idejéből, energiájából rendszeresen, vagy alkalmanként annak érdekében, hogy a közösségünk jól, egyre jobban működjön, bővüljön, elérhesse célját.   

A kezdetektől igyekeztem ezzel összhangban aktív és hasznos gyülekezeti taggá válni. Hálás vagyok, hogy megtaláltam a helyem, és engem pedig ezzel párhuzamosan megtalálnak azok a visszatérő vagy ad hoc feladatok, amelyek révén úgy érzem, hogy valóban adni tudok a közösségnek. Évek óta fotózom, ezt például be tudtam csatornázni több formában is a közösségi életünkbe. 

A gyülekezet nyári táboraiban is önkénteskedsz. Hogyan lehet jól gazdálkodni a szabadsággal, hogy pihenésre is jusson belőle és mellette még az effajta elfoglaltságaidat is fedezze a munkából való „igazolt távolléted”? 

Amióta dolgozom, nagyjából azonos mennyiségű szabadnappal rendelkezem, így az évek során rutinom lett a pihenős napok elosztásával járó zsonglőrködésben.

Igaznak tartom a mondást, miszerint arra jut időd, amire valóban szánni szeretnéd, így soha nem volt kérdés számomra, hogy amikor lehetőségem engedi, a közösségünk ügyére „áldozzak” a fix keretből.

A nyári gyerektábor 3-4 munkanapnál többet nem vesz igénybe, az egyéb gyülekezeti tevékenységek sincsenek szigorúan időhöz kötve, vagy jellemzően munka után, hétvégén igényelnek időráfordítást.

Örömmel szentelek a szabadidőmből a közösségünknek, sokszorosan megtérül ez a befektetés. Ezt tapasztalom a testvéreknél is. Sokan sokféle élethelyzetből érkezünk, nyugdíjasok, aktív korúak, tanulók, kismamák, stb. Mindenki megtalálhatja azt a fajta aktív jelenlétet, ami számára megfelelő és teljesíthető.

Karitatív gyűjtésekben is részt veszel gyülekezeten belül és kívül is. Mit tapasztalsz, az emberek szívesen adnak? Léteznek jó hívószavak? Hogyan lehet jól megszólítani valakit?

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2019 szeptemberében gyülekezeti munkatárs-képzést indított többek között szeretetszolgálat, diakónia szakirányon. Személy szerint régóta feszít belülről annak az igénye, hogy az Úr azon sok áldásából, ajándékából, amivel eddig elhalmozott, valamilyen formában vissza tudjak forgatni másoknak. Ennek a módját sokáig nem találtam. Nagy örömmel jelentkeztem, mert a bennem megfogalmazódó érzések összecsengtek azzal a gyülekezeti hajlandósággal, hogy a közösségünkből kifelé fordulva is segíteni tudjunk akár rendszeresen, akár alkalmanként.

Sajnos – mint sok más területen is – a koronavírus átmenetileg megálljt parancsolt a képzésnek és egyúttal a tevékenységünknek is. A helyzet normalizálódásával reményeim szerint – a képzés során megszerzett tudás és jó gyakorlatok birtokában – újraindulhat a közös gondolkodás a mások megsegítésének fontosságáról, mikéntjeiről.

Ha a tapasztalataimat kérdezed, igen, az emberek szívesen és örömmel adnak, minden alkalommal rengeteg felajánlás érkezett. A kezdeti lépéseket sikeresen megtettük, több alkalommal rendeztünk már élelmiszer-, játék-, ruhagyűjtést. Szeretném, ha ezeket az alkalmakat nem csak az adventi időszakot átszövő, megnövekedett adakozási vágy hajtaná, hanem találhatnánk megfelelő kezdeményezéseket, amihez igazítva a hívószavak is könnyebben felsejlenének.

 2020. december Bátonyterenyére induló adományok

A mérleg két serpenyője szokott billegni? Adsz, de töltekezel is egyúttal?  Mi a jó „súlyelosztásnak” a titka?

Kedves aktualitása van a kérdésednek. A mai istentiszteleten a lelkészünk azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy írjuk le egy kis cetlire az igehirdetés közben, mit kapunk a gyülekezettől és mit adunk a gyülekezetnek. Az igehirdetés alatt egyre gyűltek a faládikóban a hívószavakkal teli cetlik, majd a végén együtt olvastuk el az „adok-kapok” játék eredményét.

Csodálatos volt hallgatni, hogy milyen egyensúlyban jelentek meg, és mennyire változatos nevekkel illettük a közösségbe tartozás kincseit (kapok) és azokat az ajándékokat, amiket mi tudunk felajánlani a testvérek számára (adok): figyelem, szeretet, türelem, elfogadás, stb.

Természetesen mindenki életében előállhat olyan, kihívásokkal teletűzdelt időszak, amikor inkább csak töltekezni képes, és kevesebb az, amit fel tud ajánlani önmagából a közösség javára. Ilyen már velem is előfordult. Legutóbb amikor hosszú időre karanténba kerültem a koronavírus miatt. Rengeteg szeretet és segítséget kaptam a testvérektől. Hálás vagyok értük.

Végiggondolva a gyülekezetünk életét és a testvérek munkáját, nem tudom élesen elhatárolni a kérdésedben megjelenő „adást” és „töltekezést”. Magától értetődő, hogy e kettő együtt jár a közösség dinamikája szerint.

 Luther-rózsa, az evangélikusok jelképe

Felsorolnál pár példát a gyülekezeti tagok által ellátott segítő tevékenységekből?

Idén is szervezünk gyerektábort júliusban. A legutóbb is számtalan segítő gondoskodott a gyerekek programjairól, étkezésükről. Ez most is hasonlóképpen zajlik majd a tervek szerint. Egészségügyi ellátásra szoruló testvérünk kezelésekre szállításának megszervezése kapcsán többen fogtak össze, hogy minden egyes alkalommal biztosan legyen segítség. A koronavírus miatti kötelező távolságtartás alatt telefonon igyekeztünk a magányosabb testvérekkel kapcsolatot tartani. Ugyancsak a járványhelyzetre tekintettel 2020 tavaszától bevezettük az istentiszteletek online közvetítését. Két testvérünk időt, energiát, anyagi ráfordításokat nem sajnálva építette ki az ehhez szükséges rendszert, és látja el a közvetítésekkel járó feladatokat. Az online istentiszteletekhez zenei szolgálat is társul énekkel, hangszerrel. Gyűjtéseket szerveztünk Bátonyterenyére, rászoruló családok részére, az ottani önkormányzattal együttműködésben. Az adventi kalendárium ablakainak esténkénti kinyitása alkalmával terített asztal fogadta decemberben a testvéreket. A gyülekezet adminisztratív, pénzügyi feladatainak ellátása, templomunk és kertjének takarítása, karbantartása is évek óta önkéntes formában zajlik.

A gyülekezeten kívül is látsz el önkéntes tevékenységet?

Évek óta rendszeres véradó vagyok, emellett különféle célú gyűjtésekben is részt vettem korábban.

A véradást nagyon fontosnak tartom, egy gyors és viszonylag egyszerű módja annak, hogy rászoruló embertársainkon segítsünk. Mindenkit buzdítok arra, hogy akinek egészségügyi állapota engedi, éljen ezzel a lehetőséggel. Már az sem okozhat akadályt, hogy sokunkat esetleg a sorban állás és várakozás eltántorít, mivel az Országos Vérellátó Szolgálat honlapján lehetőség van véradó helyszínekre szűrve előzetesen időpontot foglalni.

+ 1 Kultúrnasi kérdés – Mi volt a legutóbbi könyvélményed?

Arno Geiger, A száműzött öreg király című regényét olvastam nemrég. A regény címszereplője a szerző Alzheimer-kóros édesapja. A könyv az ő betegségének és az apa-fiú viszonyuk újraépülésének krónikája. Az író kendőzetlenül, de finom szeretettel ábrázolja édesapja széteső személyiségét, kinek mondatai, cselekedetei egy leélt élet tükrében nyernek jelentőséget. A történet szépen összecseng a nagy sikerű, nemrég bemutatott, Anthony Hopkins főszereplésével játszódó, Az apa című filmmel, ami befolyásolt a könyvválasztásban.

***

Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Gyülekezet

A gyülekezet temploma (tervezte Sándy Gyula, 1933.) Pestújhelyen, a XV. kerületben, a Templom téren egy kis bekerített téren, egy szép kertben áll. A vörös téglából épült, vörös palatetős épület a Pestújhelyi úton közeledve már messziről hívogat. A közösség jelenleg a templom bővítésére készül. Egy közösségi teremmel és néhány kiszolgálóhelyiséggel szeretnék megtámogatni az egyre aktívabb és szépen növekvő gyülekezetet.

Lelkész: dr. Szabó B. András

Felügyelő: Madarasné Böjte Etelka

https://templomter.wordpress.com/

képek forrása: dr. Urbán Anna, net