A tehetségek (is) köztünk élnek - HORVÁTH KRISZTIÁN gimnazista első rendezése

   Horváth Krisztián egy 15 éves csömöri fiú. Jelenleg az Erzsébetvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Művészeti Szakgimnázium, ősztől 10. évfolyamába lépő diákja és kicsi kora óta a Thália Színitanoda növendéke. Krisztán idén színpadra vitte a népszerű Padlás c. musicalt, ennek kapcsán beszélgettem vele és édesanyjával.

 fotó: Fehér Andrea, helyszín: Csömör, Hősök tere, képen látható: Horváth Krisztián

Krisztián, hogyan vetted a fejedbe, hogy megrendezd a Padlást?

Krisz: Többször megnéztük már az előadást, de tavaly decemberben láttam újra a darabot hosszabb kihagyás után és nagyon izgatott, hogy én magam mit tudnék kihozni belőle. Az egész téli szünetemet erre szántam. Szövegkönyvet írtam, fejben kerestem a színészeket, gondolkodtam a látványban.

Egyáltalán honnan tudod, hogy kell rendezni?

Krisz: Igazából nem tudom, csak jött a késztetés. Sokat járunk színházba, ahol annyi mindent meg lehet figyelni, tapasztalatot lehet gyűjteni. A témához kapcsolódóan rengeteg podcast-et hallgatok, videót nézek, ezekből is sokat tanulok.

Hogyan kezd el az ember összerakni egy produkciót?

Krisz: Először azon gondolkodtam kikkel szeretném ezt megcsinálni. Majd nagyon fontos látni milyen kereteken belül lehet megvalósítani, hol lesz a helyszín és milyen minőségben, milyen látvánnyal tervezzük az előadást. Ha megvan a gárda, a kiválasztott személyekkel olvasópróbát tartunk. Ekkor bemutatkozunk egymásnak, beszélgetünk egyet, elénekeljük a dalokat, felolvassuk a szövegkönyvet.

Mikor indult a folyamat?

Krisz: A téli szünetet követően az első találkozás és olvasópróba után egy hét múlva bele is vágtunk. Elkezdtünk rendelkezni, vagyis megbeszéltük jelenetről jelenetre a színpadi mozgásokat, ki honnan fog jönni, hol forduljon, lépjen majd, átvettük hogyan képzelem el a színészek játékát és a szövegmondást. (szerk.: A rendelkezőpróba a próbafolyamat első szakasza, az olvasópróba után kerül rá sor.) Ez viszonylag sok ráfordítást igényelt. Sok volt a lebetegedés is a téli járványidőszak miatt, ezért igazán februártól indult be a munka. Ettől kezdve minden szombaton és vasárnap próbáltunk.

A szereplőkre visszatérve, hogyan és milyen körből választottad ki a színészeket?

Krisz: Ismeretségi körből elsősorban. A Thália Tanoda növendéke vagyok, ez eleve nagy merítés és a K30, az iskolám is kiváló bázis volt a válogatásra. (szerk.: Krisz gimije a Kertész utca 30. sz. alatt található, innen a rövid elnevezés.)  A Padlás főszerepére Pupics Leventét néztem ki. Levit, Maugli szerepében láttam a Dzsungel könyvében, Szalai Kriszta rendezésében. Nagyon tetszett a játéka és megkerestem lenne-e kedve ez esetben Rádiós szerepéhez. Szerencsére szívesen vállalta.

Egyértelmű volt, hogy Csömörre hozzátok az előadást?

Krisz: Itt nőttem fel, ide jártam általános iskolába, szeretem Csömört. Szerettem volna itthon bemutatni. Persze a színpad- és nézőtér sem volt mindegy, de a csömöri művelődési házban remek a színpad és sok néző befér (szerk.: 220-260 fős a nézőtér).

Van a színészgárda, vagy Te és még kik segítettek a háttérben, hogy összeálljon a bemutató?

Krisz: Rengeteg ember dolgozik minden ilyen produkción.  A hangosító egy gimis társam volt, felettem lévő évfolyamba jár, nagyon jó vele együtt dolgozni. A helyi technikus is végig a segítségünkre volt. A vizuálos felelt a lámpák beállításáért, az effektekért és Robinsont is Ő kezelte távolról, a vezérlőből. (szerk.: Robinson egy gép a darabban, Rádiós által épített szuperszámítógép.) A látvány megtervezése, majd megvalósítása nagy feladat. Megálmodni a díszletet, bepakolni, megépíteni, lebontani, hatalmas munka, ebben anyukám férje, a nevelő apukám volt a segítségemre. Na és anyukám nélkül az egész nem jöhetett volna létre.

Valóban nagyszabású projektről beszélünk, ami feltételezi, hogy erős háttérbázisod volt. A költségeken túl nagy hitet és bizalmat feltételezett bárkitől, aki melléd áll. A családod volt a legnagyobb támaszod?

Krisz: Ez így van, nagyot álmodtam, aminek megvalósításához támogatásra volt szükségem, méghozzá elég nagyra. A családomnak, elsősorban anyukámnak köszönhetem, hogy hitt bennem és látva az elszántságomat egy idő után tényleg el is hitte, hogy valóban megcsinálom a Padlást, annak ellenére, hogy május közepén látta először a darabot. Igaz, akkor leesett az álla.

Jól tudtatok együtt dolgozni a csapattal? Elfogadták az instrukcióidat?

Krisz: Olyan nincs, hogy egy próbafolyamat minden probléma nélkül lezajlik. Kisebb-nagyobb kiakadások nálunk is voltak, de mindenki mindent beleadott és elmondhatom, hogy összességében tényleg viszonylag gördülékeny volt minden esetünkben.

Egyedül voltál a rendező szerepben? Nem volt társad?

Krisz: Igen, egyedül voltam. Az első helyszíni próbánk május 13-án volt, rengeteget próbáltunk addig. Amikor megérkezett a díszlet, a felmerült hibákat javítottuk és lezajlott az első próbaelőadás. A főpróbát megelőző héten egy színésztáborban voltam. Tulajdonképpen addigra én az összes elképzelésemet megosztottam, minden összeállt, de a többiek ezen a főpróbahéten nélkülem is mindennap bejártak dolgozni és próbáltak. Elképesztően hálás voltam, hogy mindenki magáénak érzi a produkciót és a legjobbat akarja kihozni magából és a csapatból. Május 26-án volt a főpróba teljes látvánnyal, hanggal és másnap egymás után két előadás.

 fotó: Horváth Éva, helyszín: Csömör, Petőfi Sándor Művelődési Ház, képen látható: a "Padlás" gárdája előadás után

Teltház volt szombat kora délután és este is. Nagyon jól fogadták a csömöriek a produkciót. Ti személyesen milyen visszajelzéseket kaptatok?

Krisz: Itthon hazai pályán bemutatni az első rendezésemet nagyon jó érzés volt. Sok, volt iskolatársam is ott volt és egykori tanáraim, köztük az alsós osztályfőnököm, a magyar-, a német és a biosz tanárom is látta az előadást, még a polgármester is eljött a családjával és mindenki gratulált a végén. A Thália Tanodából és a gimimből is rengetegen voltak, több osztálytársam szülője is. A testvérem és családja, a tágabb család, tényleg mindenki eljött. Na és Szalai Kriszta színművész is megnézte a darabot és nagy örömömre elnyerte a tetszését.

Nagyon szép teljesítmény, hogy iskola mellett vittétek véghez ezt a vállalást. Hogy bírtátok fizikailag? Vitt az adrenalin Benneteket?

Krisz: Ez nem volt kérdés, tényleg egyként akartuk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és azt is tudtuk, hogy sok munkával fog járni. Így utólag simán mondhatom a többiek nevében is, hogy minden nehézséget és energiabefektetést megért!

A legtöbb előadáson előfordulnak bakik, technikai problémák, olyan gikszerek, melyet mi nézők nem feltétlenül veszünk észre, Nektek viszont azonnal orvosolni kell az ilyen felmerülő hibákat. Voltak ilyenek?

Krisz: Igen, ilyen nálunk is volt. A délutáni előadáson a rémálmom vált valóra, egy kellék, itt konkrétan egy tükör nem lett bekészítve. Megállt bennem az ütő. Ilyenkor improvizálni kell, amit Lámpás (szerk.: az egyik szellem a darabban) remekül megoldott, eljátszotta, hogy a lámpásában van a tükörképe, amiről énekelnie kellett. Voltak technikai problémák is, amikor zavarta valami a vételt, ez a színészeknek a mikroportok kapcsán, a hangosítás miatt zavaró nagyon, illetve Robinsonnál, mert ott a képernyőn megjelent, hogy nincs jel. Azt a feliratot el kellett tüntetni gyorsan. A vezérlőből rádión tartottam a kapcsolatot mindenkivel az öltözőben. Kértem, hogy azonnal húzzák ki Robinsont, azaz a képernyőt a konnektorból, amikor bemegy valaki a színpadra.

Szerencsém van, mert itt van Anyukád is, Horváth Éva, így első kézből tudakozódhatom a legfőbb támaszodtól és hívjuk így, produceredtől. Éva mit szóltál, amikor Krisz bejelentette, hogy színpadra vinné a Padlást?

Éva: Krisztián már tavaly előállt az ötletével, de egyrészt nem gondoltam, hogy ennyire elszánt, másrészt nagyjából tisztában voltam vele, hogy ez mekkora költségvetéssel hozható össze és mennyi, de mennyi energiát és időt vesz el majd tőlük, így részemről ekkor még nem volt meg a támogató előrelépés. Krisz viszont rettentő elhivatott volt és januárban konkrétumok elé állított. A decemberi tervei a kivitelezés fázisába léptek. Összeállt a csapat januárra. Elkezdtek próbálni. Az első olvasópróbákat még az irodánkban tartották, aztán Krisz a saját zsebpénzéből bérelt termet a Thália Tanodában. Majd ki-ki leleményesen segített ingyen is helyet szerezni a saját gimijében, másik iskolában. Amikor kitört a jó idő, volt, hogy a Margitszigeten is próbáltak.

 fotó: Horváth Krisztián, képen látható: Horváth Krisztián és Horváth Éva

Tehát láttad, hogy Krisz komolyan gondolja, mindent megtesz a terve végig vitele érdekében, így beadtad a derekadat?

Éva: Annyira aranyosak voltak és mindegyik gyerek úgy akarta, láttam, hogy teljesen komoly az elhatározásuk, hogy megcsinálják a darabot. Továbbá Krisz, mint egy profi, listát készített mi mindenre lenne szükség és kérte a támogatásunkat, többek között robotlámpák, mikroportok beszerzése. Mi pedig vásároltunk, hoztuk, vittük a felszerelést. Amikor igazán éles kanyart vett a történet, az márciusra tehető, ugyanis helyszínválasztás előtt álltunk. Ekkor realizálódnak a jelentősebb költségek, de éreztem, hogy Krisz és a csapat is teljesen eltökélt és döntöttünk, hogy továbbra is támogatjuk őket, a teljes családommal vállvetve. Hozzá kell tennem még ekkor sem láttam bele egyáltalán, hogy mit is csinálnak.

Mi volt a következő állomás a tervezésben és segítségben?

Éva: Díszletet kellett készíteni. A páromat hívtam most is segítségül. Leültünk megnéztük a Padlást és mivel Ő az építőiparban dolgozik, egyből jött az ötlet, hogy az építkezések állványzatát felhasználva készíti el a díszletet, amivel egyrészt garantálni tudja a biztonságos használatot is és nem különben látványban is impozáns lesz, egyúttal költséghatékony is.

A bemutató május 27-én volt és Krisz elmesélte, hogy te a bemutató előtt két héttel láttad először a darabot. Mit szóltál?

Éva: Nagy volt a meglepetés és egyben borzasztó büszke voltam a fiamra és az egész csapatra. Addig is megvolt a bizalom bennünk az irányukba, hiszen mindvégig olyan szorgalmasak és hálásak voltak, de legfőképpen a lelkesedésüket és a rendíthetetlen hitüket éltettük. Mert legyünk őszinték, a Padlás egy nagyszínpadi, egész estés produkció és Krisz, korából is kifolyólag, még sosem csinált ilyet. Ám minden várakozásunkat felülmúlta és csodálatos élményt nyújtottak nekünk és megannyi nézőnek.

Éva, hogy állsz Krisz művészi ambícióihoz? Nem mondható, hogy egyszeri fellángolásról van szó. Sőt, úgy látom meglepően tudatosan menetel a nagybetűs művészélet felé vezető pályán.

Éva: Krisz kicsi kora óta színészi álmokat dédelget, melyben a Thália Színitanoda és a Gór Nagy Mária Színitanoda is segítségére volt, és van a Thália Tanoda ma is. A gimije nagyon jó választás, jó helyen van, szeretik, támogató közeg veszi körül, remek tanárai vannak, a drámatanára Vilmányi Benett színművész. Úgy érzem most teljesedett ki igazán. Annak ellenére, hogy egy igazi kamasz - ami így van jól -, a munkáihoz úgy áll hozzá, mint egy elkötelezett felnőtt. Elárulom, vannak saját dalai is, melyek levédett számok, Fehér Holló zeneszerző-énekessel együtt készítették, nyáron talán klip is készül hozzájuk. Azt sem tudom eltitkolni, hogy Szalai Kriszta színművész úgy nyilatkozott a Padlás után Kriszről, hogy nagyon ritka, hogy valaki ilyen korban ilyen kiválóan átlásson, színpadra vigyen és egyben tartson egy előadást!

 fotó: Fehér Andrea, helyszín: Csömör, Hősök tere, képen: Horváth Krisztián

A Padlás előtt „csak” a színészi és az énekesi oldaladat ismertem. Hogyan tovább Krisz, milyen terveid vannak?

Krisz: Tavasszal, nagy sikerrel játszottuk Vecsésen a Csoportterápia c. musical comedy-t, Galambos Attila és Szente Vajk produkcióját, ezt bármikor újrajátszanám. A közeljövő tervei között szerepel a Pál utcai fiúk c. musical bemutatója, melyben Bokát játszom, ezt már jó ideje próbáljuk a Thália Tanodában.  Továbbá elkezdtük próbálni Fejes Szandra színművésszel a Tavaszébredés c. musicalt, melynek bemutatóját év végére tervezzük. A színésznő a darab rendezője is egyben. Távlati terveim között pedig a felvételi szerepel, szeretnék bejutni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE).  A Padlás rendezéséből egyébként a sok tapasztalaton túl, máshogy is profitálok, ugyanis a rendezés plusz pontokat jelent az SZFE-n.

Kivételes pillanatok azok, amikor láthatjuk a kibontakozó tehetségeket az első megmérettetéseiken. Üdék és frissek a színészpalánták. A hév, a lendület, a lelkesedés, a fogadtatás várakozásának izgalma ilyenkor mind-mind átüt a játékukon és a rendezői munkán, ami különös bájjal vonja körbe a produkciót.

Ezeket a kezdeti élményszilánkokat konzerválni kell és idővel emlékeztetni magatokat milyenek voltatok! Ezekből fogtok tudni táplálkozni, erőt meríteni a pályátok során előre haladva. Sok sikert Nektek minden egyes állomáshoz a remélhetőleg minél kevésbé rögös úton!

Kedves Éva és Krisztián, köszönöm a beszélgetést!

fotó: Fehér Andrea, helyszín: Csömör, Hősök tere, képen: Horváth Krisztián és Kultúrnasi (Bihari Réka)

Köszönet az együttműködésért Fehér Andrea!