HÉTKÖZNAPI LEMERÜLÉS
A délelőtti lendület már rég kiveszett, helyébe lépett a közöny.
Kórházat idéző steril folyosók. Az ebéd utáni kóma ledönt.
A mosdóból kifordulva hívogat az ablak melege. Eléállok.
A lichthof másik oldalán talán áll valaki, ha torkomba néz és fogaimat bámulja, hagyom.
Inkább a szemhéjam belsejére mozaikot vetítő vibráló, vörös fénybe kapaszkodom.
Állkapocs csukódik, arc rezdületlen.
Agyam üres, átjár a ragyogó meleg.
Enyhe pírt kapok, belsőm kisimul, apátia ellibben.
Töltőn vagyok. Újra rendben.
