Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című könyve az a történet, amit ha bármikor elolvasok mindig megtisztul a lelkem. Persze ilyenkor sírok is legalább kétszer a mese egyes pontjain, de közben derülni is van okom a szereplők csetlésén, botlásán, világlátásán. Nincs annál jobb érzés, mint elfogadni a másikat olyannak amilyen, hibáival, hiányosságaival együtt és érezni, hogy minket is elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. Attól vagyunk igazán emberiek, hogy nem vagyunk tökéletesek, még az oroszlánok sem, hiszen ettől olyan állatiak. Tudni, hogy elfogadnak, annak ellenére, hogy néha lódítunk, hibázunk, furcsák vagyunk, rohamosan öregszünk vagy éppen hisszük a hihetetlent, melegséggel tölt el és egy biztonsági burkot képez körénk. Szeretettel ajánlom Peti és Bruckner Szigfrid világát, ha lógatod az orrod, ha feleslegesnek érzed magad, ha úgy érzed elszúrtál valamit, ha kiveszni látod a világodból a csodákat vagy egyszerűen csak szeretnél feltöltődni. Végy kezedbe egy példányt a könyvből, olvasd el (szűk egy óra) és az érzés felszabadító lesz, a hatása pedig hosszan tartó!
Ölelés: "dr." Kultúrnasi
kép forrása, idézetek nélkül: net