AZ ÖNKÉNTESEK KÖZTÜNK ÉLNEK interjúsorozat #3 – Egy önkéntes kulturális szerkesztő

ÓKOVÁCS IBOLYA ÖNKÉNTES KULTURÁLIS SZERKESZTŐ

Ibolya tanár és könyvtáros a Nemzeti Múzeumban. Húsz éve lakik Csömörön, amit imád. Nagyon szeret játszani, legnagyobb büszkeségei a gyerekei.

Az ARTium Kulturális és Művészeti Magazin minden szerkesztője, munkatársa önkéntes alapon tevékenykedik?

Mit csinál egy kulturális szerkesztő?

Az ARTium a kultúra, a művészetek és az ismeretterjesztés igen széles területeit fedi le. A szerkesztő feladata, hogy kiválassza azokat a témákat, amikről úgy gondolja, hogy az olvasóközönség érdeklődésére számot tarthat, és ezeket közérthetően, lehetőleg érdekesen, figyelemfelkeltően tárja az olvasók elé. A témaválasztásnál megesik, hogy az adott napon született vagy elhunyt hírességekre kerül sor, de természetesen bármi egyéb is szóba jöhet, amit a szerkesztő érdekesnek talál. A szerkesztő abban különbözik az újságírótól, hogy nem feltétlenül maga fogalmazza a teljes cikket. Gyakran a különböző, témához tartozó források „összefésülése” a feladata. Ennek során természetesen komoly válogatásra, szortírozásra, a súlypontok felismerésére van szükség. De előfordul az is, hogy megfelelő forrás hiányában a szerkesztő írja a cikket vagy legalábbis annak egy részét.

Nagy a merítés, ami alapján dolgozol a Magazinnak vagy van kedvenc területed, amelyről rendre írsz?

Az ARTiumban nincs megkötve a szerkesztők keze. Ági, a főszerkesztő teljes szabadságot biztosít számunkra a téma kiválasztásánál. Ennek során természetesen mindannyian figyelembe vesszük a magazin sajátosságait. Úgy veszem észre, magától kialakult egyfajta munkamegosztás a témákat illetően, bár természetesen semmilyen merev szétválasztásra nem került sor. De minden szerkesztőnek megvannak a maga kedvenc területei, amikről lelkesebben és gyakrabban készít cikket. Az én esetemben a nyelvészet és az irodalom azok a területek, melyekre szívesen elkalandozom, szeretek tájszólásokról, közmondásokról, nyelvi érdekességekről vagy irodalmi nagyságokról írni. Ez azonban semmiképpen nem jelent kizárólagosságot. Amit érdekesnek találok, amiről úgy gondolom, másoknak is hasznos lehet, azt szívesen beveszem a témák közé, legyen az bármilyen területről való.

A szerkesztőkkel ismeritek egymást? Ha igen, van személyes ismeretség is vagy csak az online térben tartjátok a kapcsolatot?

Ez érdekes kérdés. Mi a férjemmel úgy kerültünk a magazinhoz, hogy az egyik szerkesztő, aki régi barátunk, „meghívott” bennünket. Azóta mi is hívtunk így új munkatársakat saját baráti körünkből, tehát néhány szerkesztővel személyesen is ismerjük egymást. A többséggel azonban sajnos nem sikerült megismerkedni, mert a Covid miatt el kellett halasztani az éves találkozót - idén már másodszor. Ennek ellenére nagyon jól tudunk együttműködni mindenkivel. Persze őszintén reméljük, hogy előbb-utóbb sikerül majd személyesen is találkozni végre.

A kultúra iránti igény folyamatos szerinted?

Amikor fiatal voltam, volt egy igen nagy port felvert vita különböző médiafórumokon, mely a körül a kérdés körül forgott, hogy áru-e a kultúra. Szerintem ma sem lehet teljesen egyértelmű választ adni erre a kérdésre, annyi azonban biztos, hogy bármilyen kulturális igény megszületése csak bizonyos, alapvető szükségletek kielégülése után remélhető. Ezt a Maslow-piramis tökéletesen modellezi. Mivel a mi kultúrkörünkben ritkán vannak olyan időszakok, amikor a primer igények mindent felülírnak, azt kellene válaszolnom, hogy igen, természetesen, mindenkinek mindig van igénye a kultúrára. Sajnos azonban nem így látom. Persze tudjuk, hogy a társadalom egyes rétegei nem feltétlenül ugyanazt értik kultúra alatt, de még ha meg is vonunk bizonyos határokat, és az egyetemes emberi kultúra általános értékeit tekintjük elsősorban mérvadónak, akkor sem mondhatni, hogy folyamatos igény lenne rá. Ez tulajdonképpen érthető is. A kedvenc ételét sem bírja az ember állandóan fogyasztani. Ráadásul az internet kora óta olyan elképesztő információs dömping vesz körül bennünket, hogy muszáj néha „kikapcsolni”. Az ARTiumhoz hasonló magazinok hasznát épp abban látom, hogy lehetőséget kínál: aki, amikor épp igényli, mindig talál valamilyen számára érdekes, őt lekötő kulturális anyagot. Amikor nem igényli, akkor pedig ignorálhatja, hisz senkinek az életébe nem törünk be erőszakkal.

Mi az önkéntes munka haszna általában?

Nagyon sokféle önkéntes munka van. Azt gondolom, hogy a legtöbb ember számára pozitív hozadékai vannak, ha megpróbálkozik valamivel, amit nem pénzért, nem haszonszerzés céljából vagy valamiféle megfelelés vágyától hajtva csinál, hanem pusztán élvezetből és a segítés igényével. Ez részben kiszabadulás a napi mókuskerékből, részben pedig azt a jó érzést biztosítja az ember számára, hogy – bármilyen szerény keretek között is – hasznára van a világnak.

A Magazin tevékenységével kapcsolatban érkeznek visszajelzések? Megéri a fáradságot a befektetett munka?

Ha az ember nem vár óriási ovációhullámokat, akkor feltétlenül. Szép lassan, de úgy látom, folyamatosan emelkedik az olvasók száma, ami nagyon szép eredmény. Egy-egy posztra persze eltérő számú, és sokszor előre nem kiszámítható reakció érkezik. Ez lehet 20-25 lájk és egy-két udvarias hozzászólás, de lehet több száz lájk és hozzászólások tucatjai is. Tavaly volt egy posztom a népi falvédőkről, ami egészen hihetetlen számú, százezer fölötti reakciót váltott ki. Ugyanakkor előfordult, hogy az említett cikknél jóval több munkával összeállítottam valamit, amire egyetlen hozzászólás sem érkezett. Eleinte megesett, hogy elszontyolodtam az ilyen történéseken, de mára elfogadtam, hogy ez ilyen műfaj. A szerkesztő teszi a dolgát, hogy milyen visszhanggal, az már nem rajta múlik.

Végzel egyéb önkéntes tevékenységet is?

Igen, az elmúlt években elég sok területen kipróbáltam magam. Néhány évig szorosan együtt működtem a Szocsoma nevű alapítvánnyal, mely mélyszegénységben élő, elsősorban roma családok megsegítését tűzte ki célul. Több szervezet számára végeztem gyűjtést, illetve segítettem, ahol tudtam. Itt, a faluban Mihályfi Mártival együtt megszerveztük a Re-Formáló élelmiszerdobozt, ami azóta is (már két éve) működik, bár sajnos az utóbbi időben nagyon kevesen maradtak a kezdeti idők lelkes önkénteseiből. (szerk.: A Re-formáló Egyesület által koordinált, rászorulók részére készült Enni-adok ételdobozokat az Egyesület helyezi ki azokon a településeken, ahol helyi önkéntes csoport szerveződik a dobozok töltésére, tisztítására, felügyeletére.) Négy éve csatlakoztam a Bodor Tibor Kulturális Egyesület önkéntes felolvasóihoz. Sajnos az utóbbi másfél évben abba kellett hagynom, mert sem megfelelő hely, sem idő nem állt rendelkezésemre a felolvasáshoz. De a közeljövőben megint folytatni fogom. Nagyon szeretek felolvasni, és mivel tudom, hogy sok látássérültnek szerzek örömet, semmiképpen sem szeretném végleg befejezni. Tagja vagyok két amatőr színjátszó csoportnak és egy kórusnak is, de azt hiszem, ezt aligha lehet önkéntes munkának nevezni. Bár természetesen önkéntes alapon működünk, de a színjátszás számomra a legnagyobb élvezet és önkifejezés, akárcsak az éneklés.

+ 1 Kultúrnasi kérdés

Mi a kedvenc könyved vagy a közelmúltban a legkedvesebb könyves élményed?

Az abszolút kedvencem tulajdonképpen kamaszkorom óta a Pendragon legenda. Annyiszor olvastam, hogy szinte minden helyzetben eszembe jut valami odaillő idézet belőle. Mindenkit halálra untatok a rajongásommal, aki csak hagyja. Az utóbbi években (is) sok érdekes könyvet olvastam, de a legnagyobb hatással érdekes módon egy olyan könyv volt rám, ami egyáltalán nem irodalom. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvéről beszélek. Hihetetlen élmény volt, ahogy az életem jó néhány mintája értelmet nyert, és világossá váltak eddig homályos összefüggések. Egyébként akárcsak a zenében, az olvasásban is meglehetősen mindenevő vagyok. Teljesen hangulatfüggő, mihez van épp „gusztusom”. Akad olyan időszak, amikor Edgar Wallace vagy akár Courts-Mahler könyveire vágyom, máskor Shakespeare vagy a legfrissebb, kortárs irodalom kerül terítékre.

***

ARTium Kulturális és Művészeti Magazin

A Magazin kínálata: különleges művészeti alkotások, ismert és kevéssé ismert alkotók bemutatása a világ minden tájáról; kulturális érdekességek, események, ajánlók.

A Magazin csak a facebook-on érhető el:

https://www.facebook.com/agimagazin/?ref=page_internal

Képek forrása: Ókovács Ibolya, net