2022. május 01. írta: Kultúrnasi

MÚLT- ÉS ÖNVIZSGÁLAT - Kamaszkrimi a villanegyedben

WÉBER ANIKÓ: A PLATÁNSOR REJTÉLYE c. IFJÚSÁGI REGÉNY

AJÁNLÓ

"ÉLETTANÁCS

Ne fogadj el keserűséget

- ismerőstől se!"

/Fodor Ákos/

Wéber Anikó legújabb ifjúsági regénye, A Platánsor rejtélye címmel, a Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg, a Cseresznyeliget titka c. könyv folytatásaként, ámbár különálló történetként is megállja a helyét mind a két ifjúsági regény.

A hangulatos címek izgalmakat sejtetnek, melyekben mindkét történet bővelkedik is. A könyvek borítója jól tükrözi azok hangulatát, kellemes érzés kézbe venni őket. Horváth Ildi illusztrátor ügyesen igazította a külcsínt a belbecshez.

A történetek főszereplője Kitti, a kiskamasz, aki nagynénje családjánál tölt két nyarat is Budapest külső kerületeiben, mert édesanyját külföldre szólítja a munkája.

A Platánsor rejtélye az immár hatodik osztályt befejező Kitti nyaráról szól, melyet az előző könyvből megismert, Kittivel egyidős ikerpár, Bianka és Barnabás, a nagynénje és nagybátyja társaságában, valamint jó pár érdekes és fura ember közelségében tölt. A regény színhelye a romantikus hangzású Királyföld, mely vadregényes, régi házakkal tarkított és rejtélyekkel körbe szőtt, csodálatos kertvárosi övezet. Kitti és rokonai Királyföld egyik régi épületében, egy felújított ódon villában töltik a nyarat. Az ikerpár pedig szintén Királyföldön nyaral a nagypapánál, így minden adott a barátok közös izgalmas időtöltéséhez.

„Kitti nagy lendülettel lefékezett egy komor ház előtt, amiről a legtöbb helyen már lepergett a sárga vakolat. Az ablakokon lehúzták a megfakult redőnyöket, mintha a villa bánatosan lehunyta volna a szemét, hogy örök álomba szenderüljön.”

Budapest, XVI. kerület, Mátyásföld

Az előző nyár sikeres nyomozása után Kitti ösztönei és pár talányos esemény azt súgják, hogy a gyönyörű villák között most is egy felderítendő rejtély húzódik. A szerző egy csalafinta talányokkal tűzdelt, dinamikus sztorifolyamot hozott létre, mely nem nélkülözi az izgalmat, a komikumot, a romantikát, a régi-új barátságokat, a kamaszvilág belső vívódásait, továbbá olyan ismereteket ad, mely alkalmas a tárgyiasult emlékek, hagyományok felkutatására, és egyfajta identitáskeresésre is sarkallhatja az olvasót. Egy szóval minden összetevőt tartalmaz, ami kell egy letehetetlen ifjúsági regényhez és még annál többet is.

„Próbálta Rita szemével nézni a fát. Tényleg szép volt. Mintha az ágai azért nyújtózkodtak volna, hogy még egy utolsó simogatást kapjanak a naptól.”

A Cseresznyeliget titkában szerzett újdonsült barátnő, Enikő is részese az új kalandnak, hiszen a nyarát írótáborban töltő barátnőjével Kitti minden történést és sok belső, személyes gondolatot is megoszt a leveleiben. A hagyományos kézzel írt levél ma már kiveszőben lévő kommunikációs forma. Az internet térhódítása a legtöbbünket – sokak esetében a kézírás nehézkessége vagy éppen olvashatatlansága miatt – leszoktatott a kézzel írt levelekről, sajnos a postán feladottakról is. Mégis, a gondolataink igazi összegzésére talán még mindig az elmélyültebb írás a megfelelő forma – legyen az akár kézzel írott, akár gépen rögzített – nem pedig a tőmondatokban és sokszor rövidített szavakban történő chatelés. Az online pergő üzenetváltással sincs persze gond, csak nem mindig alkalmas az adott üzenet és tartalom átadására.

Kitti levelei szinte kivétel nélkül gyöngyszemek, hiszen a tényleíráson túl nagyon fontos kérdéseket feszegetnek. Egy kamaszlány vizsgálja önmagát és önmagán keresztül a külvilágot. Nagyon érdekes bepillantani egy kiskamasz nyiladozó énképébe és önismereti boncolgatásába. Bármilyen korúak vagyunk is, valljuk be a legtöbbünket az évek előrehaladtával ugyanúgy foglalkoztatnak ezek a kérdések, esetleg máshogy súlyozunk, de kétségkívül első felbukkanásukkor a legérdekesebbek és legizgalmasabbak.

Elégedettek vagy elfogadóak vagyunk-e testi énünkkel?

„Miért van az, hogy mindig csak azokra figyelnek, akik nagyon szépek? Ha úgy néznék ki, mint Liza, izgalmasabb lenne, amit mesélek?”

Teljesek-e az önmagunkkal kapcsolatos ismereteink?

„A tükörképemet nem szeretem. Megmutatja az összes hibámat. De még a tükörképemnél is jobban zavarnak azok a Kittik, akiket mások szemében látok.”

Ismerjük-e adottságainkat, képességeinket, vágyainkat, céljainkat? Tudatában vagyunk-e személyiségünk jó és rossz oldalának, azaz számba tudjuk-e venni a pozitívumainkat és tisztában vagyunk-e a korlátainkkal és hiányosságainkkal egyaránt?

„Neked eszedbe jutott már, milyennek látnak a többiek? És az, hogy jól látnak-e téged? És az, hogy mit szeretnél, milyennek lássanak?”

Kitti párhuzamosan, az iskolai barátnőivel is tartja a kapcsolatot gyors üzenetváltások formájában, ahol a különböző lendületes helyzetjelentések között Kitti mondandója leginkább elsikkad vagy gúnyolódás tárgya lesz. A rejtélyes Kitti, misztikus kalandjaival nevetségesnek hat a trendibbnek tűnő nyári élményekkel büszkélkedő barátnők között. Talán nem megfelelő a forma az összetett kalandok leírásához, mely a felszínesebb kapcsolattartásra elegendő csak, vagy egyszerűen nem vették a lányok a fáradságot az iskolai évek alatt, hogy jobban megismerjék egymást, Kittit. Mindenesetre Kitti a sulis barátnőkkel váltott üzenetek miatt csak úgy, mint a szálló vendégei vagy dolgozói sajnálkozó megjegyzései miatt mindig bizonytalanabbá és sebezhetőbbé válik. Ugyanakkor a történetben lépésről lépésre előrehaladva, a megélt kalandok, barátságok minőségi szintlépése, a számos önreflexió és mások vizsgálata alakítják és erősítik Kittit.

„Rájöttem, hogy mindenki egy kicsit másnak képzeli magát, mint amilyen igazából. De ha NAGYON másnak hisszük magunkat, mint amilyenek a valóságban vagyunk, minden elromlik.”

Wéber Anikó írásai amellett, hogy olvasmányosak, képesek odaadó figyelmet kicsikarni az olvasóból, mindig többrétegűek, sőt, ha az olvasó igazán befogadó, alkalmasak a sorok közötti többlettartalmak és az új ismeretek átadására, szerencsés esetben azok továbbgondolására és a szerzett tudás további bővítésére is.

Az említett identitáskeresés számomra a könyv epicentruma, melyből ugyanúgy eredeztethető a tinédzserek önfejtegetése, önmaguk feltérképezése, mint a tágabb világhoz fűződő viszonyuk kialakítása. A kiskamaszlét és elme már képes felfedezni a múlt emlékeit a környezetükben, a régi épületekben, a hagyományokban és felismerni, hogy a múlt, jelen és jövő közt összefüggés van. Királyföld történetei, tradíciói, antik épületei ontják magukból a tudást és egyúttal óhajtják önmaguk felújítását, értékeik, a szokások átmentését egy másik generációnak, hiszen kik is lennénk a múltunk ismerete nélkül, hogyan állnánk szilárdan a jelenben és mi alapján építenénk a jövőt? Babits Mihály így fogalmazza ezt meg: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”

„Királyföld Mátyás királyról kapta a nevét. Állítólag ez a vidék volt Mátyás király egyik kedvenc vadászterülete.”

„Aztán 1918-tól innen indultak a repülők Bécsbe!”

„Ide egy sváb építész család költözött, ők nagyon sok villát építettek Királyföldön. … A díszes ólomüveg ablakokat az építész barátja, Róth Miksa készítette. Ez nagy szó ám! Az ő alkotásai vannak a Parlamentben, a Szent István-bazilikában, a Gresham-palotában és a Zeneakadémián is – lelkendezett Ákos bácsi …”

Akadjon bármelyik Wéber Anikó könyv az olvasó kezébe, számoljon azzal, hogy azontúl, hogy megismer egy érdekes történetet, a kiváló jellemábrázolással elénk tárt szereplőket, átlátja a köztük lévő kapcsolatrendszert, kivétel nélkül mindig része lesz figyelemre méltó lelki kalandozásokban és egészen biztos, hogy gyarapszik a tudása és tájékozottabb lesz. Na és mindezek felett aláhúzásért kiáltó gyönyörű mondatokra bukkanhat unos-untalan.

„Próbálta Rita szemével nézni a fát. Tényleg szép volt. Mintha az ágai azért nyújtózkodtak volna, hogy még egy utolsó simogatást kapjanak a naptól.”

„… ha csak egyetlen fa lenne a világon, mindenki észrevenné, milyen szép. Köré gyűlnének, és csodálnák egész nap.”