SZÜLŐKRŐL. ANYÁKRÓL, APÁKRÓL, NAGYSZÜLŐKRŐL ROVAT... Olvasmányainkból merítünk.
A nők és anyák gyengédsége és szilárdsága, a természet varázslatos ereje, a szülőség tudata, a család kohéziója mind segítik Tamást útkeresésében édesanyja és "anyukája" Eszter között.
Tamást, a tízéves fiút Eszter és családja neveli. Tamás édesanyját Izát, Eszter az igaz barátnőjét veszítette el. Iza betegsége miatt már csak kihordani tudta kisfiát, felnevelni nem.
"Eszter, Eszter, Eszter. Szeretem kimondani a nevét. Ha valami rossz történik velem, vagy izgulok, először az ő neve jut eszembe. Ha azt mondom magamban, Eszter, azonnal tudom, hogy nem vagyok egyedül a világon. Amikor egyszer hazafelé jött mögöttem az a három nagyfiú, akkor is az ő nevét mondtam magamban. És arra gondoltam egyfolytában, hogy mindjárt hazaérek, és akkor ott lesz, és nem lesz semmi baj. És tényleg nem is lett. Tudom, hogy nincs olyan, hogy varázsige, de Eszter neve mégis olyan egy kicsit. És nem is az anyukám. Persze tudom, milyen az, ha valakinek van igazi anyukája, de sokszor gondolom, hogy Eszter igazi. Amikor elmagyarázta nekem, hogy hogy lesz a gyerek, és hogy növekszik a magzat az anyaméhben, mint egy kishalacska egy sziklafaltól védett öbölben, akkor nagyon fájt, hogy én soha nem voltam benne Eszterben. De azt is mondta, hogy jutott nekem is puha, duruzsoló fészek, mert Iza akkora szeretettel növesztegetett magában, hogy csak na. Megmutatta a neten azt is, hogy mit lát egy baba, amikor ott van még benn. Jól meglepődtem, mert addig azt hittem, hogy töksötét van az anya hasában. Iza is egy nagy homály a fejemben. A fényképek meg a történetek róla. Mintha egy filmszereplő lenne. Egy csomó mindent tudok róla, és nagypapa meg nagymama, akik az ő szülei, annyiszor mondták, hogy mennyire hasonlítunk, de ilyenkor csak idétlenül vigyorgok, mert nem akarom őket megbántani, de akkor sem tudom azt érezni, hogy Iza az anyukám. Iza Iza, és kész. Nem szeretem. Vagyis nem szeretem jobban, mint mondjuk Wendyt. Aki kedves. Vagy McGalagonyt. Ő meg okos és szigorú, de nem utálatos. Vagy Leila hercegnőt, aki annyira szép. Ők is vannak, de nincsenek. Az jó, hogy Iza szép volt és békés és erős. De iszonyúan haragszom rá. Néha kiabálni szeretnék vele, vagy rángatni a ruháját, visszarángatni ide, és megkérdezni tőle, miért nincs itt? Miért, miért, miért? Hogy hogy mert meghalni? Akkor minek növesztett engem a hasában? De ez nagyon ritkán van. Hogy rám tör. És akkor sem kiabálok soha, csak a fejemben. Eszter, ha észreveszi, akkor békén hegy, esetleg megkérdezi, hogy elmenjünk-e futni egy kört. Az jó. A futás."
